User:Hkoala/Koronaőr
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Koronaőrök a magyar szent korona őrzésére királyi kijelölés alapján, született honfiak közül, valláskülönbségre való tekintet nélkül, az országgyűlés által választott két világi rendű őr, akik rangban a zászlós urak (barones regni) után nyomban következnek.
Rendesen egy katolikust meg egy protestánst választanak, még pedig az országgyűlés két házának együttes ülésében és akik esküjüket a király és országgyűlés előtt teszik le. A választás úgy, mint a lemondás vagy elhalálozás, a felelősség alóli fölmentés, vagy az örökösök fölmentése törvénybe iktattatik. A szent koronát kettős zár alatt őrzik és egyikök mindig annak közelében köteles lakni. Továbbá a mellé még a honvédség tényleges állományából egy őrcsapat szerveztetik, mely a szent korona mellett éjjel-nappal őrt áll. Régente az Árpádok idejében a szent koronát a székesfehérvári székesegyházban a kanonokok őrizték, de később Visegrádon és pedig világi rendüek, mint ahogy ezt az 1492. III., 1500. XXIII. t.-c. előirja. A XVI. sz.-ban törvényeink a pozsonyi várat jelölik ki a korona őrzésének székhelyéül; végre az 1791. VI. t.-c. Buda fővárosát, ahonnan csak veszély idején szállítható valamely biztosabb helyre, a nádor tudtával és beleegyeztével.
[szerkesztés] Koronaőrök
- Abaffy József
- Almásy Pál
- Ambrózy Gyula gróf 1872-1934 [1]
- Bátori Endre 1492
- Erdődy György
- Erdődy Kristóf
- Esterházy János
- gróf Esterházy Miklós (1711–1764)
- Festetics György
- 1439. XI. 9. óta koronaőr Garai László macsói bán
- Grassalkovich Antal
- Károlyi György gr. 1877, főudvarmester, a Tud. Ak. egyik alapítója, P.
- Károlyi Gyula Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, valamint a bonni és a berlini egyetemen végezte, majd Arad vármegyei birtokán gazdálkodott. 1902-ben kamarási méltóságot kapott, 1905-ben tagja lett a főrendiháznak. 1905-06-ban a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás" aktív résztvevője volt. 1906-tól Arad vármegye és Arad város főispánja volt, 1910-ben, a Nemzeti Munkapárt választási győzelme után birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az I. világháború idején az orosz fronton teljesített szolgálatot tartalékos huszárhadnagyként. 1919.05.05-én ellenkormányt alakított Aradon a francia csapatok biztosítására, de kormányának több tagjával együtt a román hadsereg internálta. Kiszabadulása után, május 30-án francia védnökség alatt Szegeden alakított kormányt, amelynek Horthy Miklós lett a hadügyminisztere. Az elmaradt francia támogatás és az egyes politikai csoportok közötti hatalmi harc miatt július 12-én lemondott, és ismét visszavonult a politikai élettől. 1927-ben az újonnan szervezett felsőház tagja lett, 1928-tól 1930-ig koronaőr. 1930. decemberében külügyminiszterré nevezte ki Horthy Miklós kormányzó, 1931-ben a székesfehérvári választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője lett. Gróf Bethlen István lemondása után, 1931.08.22-én kormányt alakított, valamint rövidebb időszakokra betöltötte a pénzügyminiszteri, a népjóléti és munkaügyi miniszteri tisztsége is. A nagy gazdasági világválság miatt megszorító intézkedéseket hozott: adóemelések, a köztisztviselők fizetésének és nyugdíjának csökkentése, szigorú takarékossági intézkedések. Hivatkozással a szeptember 13-i biatorbágyi merényletre, statáriumot hirdetett, a rögtönítélő bíróságok hatáskörét kiterjesztette, a gyülekezési jogot korlátozta. Decemberben megtiltotta a külföldi pénzkifizetéseket. A politikai válság a mérséklés helyett egyre inkább elmélyült, a különböző érdekcsoportok támadták, sőt a szélsőjobboldal kormányellenes puccsot akart indítani ellene. 1931. decemberében már le akart mondani, de a kormányzó rábeszélésére hivatalában maradt. 1932. szeptemberében a kormánypárt is szembefordult vele, így október 1-jén lemondott a miniszterelnöki tisztségről, és ismét visszavonult. 1936-ban Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki. A II. világháború idején gróf Bethlen Istvánnal és gróf Esterházy Móriccal együtt támogatta Horthy úgynevezett kiugrási politikáját. 1915 és 1945 között a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja volt.
- Keglevich József
- Kéri János
- Kocsis József
- Kollonich Ádám
- Lévay Péter
- Nádasdy Mihály
- Nádasdy Tamás
- Nyáry Albert
- Nyáry Antal
- Ostrosics Miklós
- vitéz Pajtás Ernő 1945 (koronaőr ezredes, a koronaőrség utolsó parancsnoka; posztumusz vezérőrnagy) 1896-1950.
- Pálfi Ferdinánd
- Pálffy János
- Pálffy Lipót
- Pálffy Miklós
- Perényi Péter
- Perényi Zsigmond 1944-45
- Prónay Albert
- Ráday Gedeon (1745-1801)
- Radvánszky Béla
- Révai Péter
- Splény József (1744-1836)
- Szakolyi János 1446. csanádi püspök
- Szápáry ?
- gróf Széchenyi Béla vbtt
- Szilassy József
- Szlávy József
- Teleki József
- Teleki Tibor
- Ürmény Ferenc
- Vay Miklós
- Végh István (verebi), a magyarországi tartománybiztosságok fő igazgatója, II. Péter országbiró fia, szül. Bécsben 1763 aug., megh. sopronvármegyei domonyai uradalmában 1834 szept. 30-án. Iskoláit a budai királyi egyetemen végezvén, a királyi helytartó tanácsnál lépett közszolgálatba, hol már 1783. titkár, 1787. pedig tanácsossá lett. Az udvar bizodalmát annyira megnyerte, hogy már 27 éves korában az országos tartománybizottságok másodigazgatójává nevezték, 1805. pedig Baranya vármegye főispáni helytartója s két év mulva ugyanannak főispánja és az országos tartomány-bizottság főigazgatója lett. E pályán kezdet óta rendkivüli munkásságot fejtett ki és ez okból bizták reá 1797., 1800. és 1805-ben a felkelt nemesség, 1809-ben pedig a királyi hadsereg általános főhadbiztossága összes teendőit. 1810-ben belső titkos tanácsos lett, s a Szt.-István-rend középkeresztjét is megkapta. Még magasabb méltóságra emelkedett 1825-ben, midőn az országgyülésen koronőrré választatott; ugyanez országgyülés után az adóügyi országos küldöttség elnöksgét viselte. Ugyanakkor kezdett a magyar akadémia dolgaiban részt venni, mint az alaprajz és szabályok kidolgozására megbizott országos küldöttség s az intézet megalakulása után annak igazgató tanácsának tagja. V. ö. Hazai és Külföldi Tudósítások, 1834. II. 30.; Magyar Kurir 1834. II. 31.; Ofner-Pester Zeitung 1834. 83.; Jelenkor 1834. 81.
- Wesselényi Miklós
- [2] Woth Imre
- Zichy I. István (szül. 1616 szept. 18., megh. 1693 márc. 15.), serdült korában már kamarás III. Ferdinánd udvarában. Előbb győri várparancsnok, majd országos altábornok, 1655. kamarai elnök és báró lett, 1661. koronaőr, 1676. pedig összes utódaival együtt grófi rangra emeltetett, 1681. Moson vármegye főispánja, majd főajtonálló, 1690. tárnokmester lett. A családnak roppant vagyonát nagyobbára ő szerzé.
- Zichy II. István. Először Szabolcs vármegye, később Komárom vármegye főispánja volt, 1693. szintén koronaőrré választatott. Nagy része volt Palota visszavételében
- Zichy Károly
[szerkesztés] Kat.Lexikon
[3] Koronaőr: a →Magyar Szent Korona őrzésével megbízott országos méltóság. - A Szentkoronát kezdetben Székesfehérvárott, az őrkanonok felügyelete alatt, később Visegrádon őrizték. Az 1464:2. tc. rendelkezett a (Habsburg) Albert (ur. 1437-39) m. kir. özvegye, Erzsébet által elvitt és III. Frigyes cs-tól (ur. 1452-93) visszakerült korona őrzéséről. Az 1492:3. tc. szerint a főpapok és főurak maguk közül választják a ~öket. Az 1498:25. tc. az őrzést világi urakra bízta, számukat az 1500:23. tc. 2-ben határozta meg. - A reformáció után a kir. valláskülönbségre való tekintet nélkül 4 világi személyt jelölt, akik közül az ogy. 2-t megválasztott ~nak. II. Lipót (ur. 1790-92) hitlevele szerint a ~ök egyike r.k., a másik prot., s az államfo és az ogy. elott tettek esküt. Az 1928:25. tc. kimondta, hogy a Sztkoronát a kir. várpalota e célra rendelt páncélkamrájában a kir. koronaorség állandó orállása mellett kell tartani, amit a korona 1944. XII-i menekítéséig meg is tettek. - 2001. III. 31: halt meg Vitéz József (84 é.) ~ fõhadnagy, MÁV-fõellenõr, az utolsó azok közül, akik részt vettek a Sztkorona menekítésében. 88
