HPV
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A rosszindulatú daganatok többségét vírusok okozzák: a humán papillomavírus (HPV vagy Human Papillomavirus) bőrdaganatokat, de főleg méhnyakrákot és egyéb genitális rákot okoz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Működése
Az említett vírus DNS-ből épül fel, vagyis ugyanabból az örökletes anyagból, amely a növényi, állati, emberi sejtek működését is szabályozza. A vírusok, így a daganatot kiváltó DNS vírusok nem képesek önmagukban szaporodni. Ehhez mindig egy magasabbrendű élő sejt közreműködése szükséges. A vírusok – bejutva a szervezetbe – beépülnek az egészséges sejtekbe, köztük olyanokba is amelyek a szövetek saját elöregedett sejtjeit pótólja. A sejtek normális működését úgy „kódolják át”, hogy többé azok már nem csak a körülöttük lévő szövetek épségének fenntartását végzik, hanem a bennük lévő vírusokat is megsokszorozzák. Az átkódolás visszahat a gazdasejt saját életműködésére, mert például a humán papillomavírus kikapcsolja a sejtben lévő védekező mechanizmusokat, amelyek saját örökítő anyagának (DNS-ének) épségéért felelősek. Ezután a fertőzött sejt már nem képes kivédeni a benne lévő vírus, vagy a környezetből bejutott rákkeltő anyagok további DNS-t károsító hatását. Ez olyan láncreakciót indíthat meg, amelynek következtében a sejt fokozatosan elveszti a környező sejtekkel való kapcsolattartás képességét, egyre gyakrabban és szabályozatlanul osztódik, végül ráksejtté alakul át.
[szerkesztés] Statisztika
A méhnyakrák világszerte a nőket fenyegető második leggyakoribb rosszindulatú daganat. A világon 550 ezer méhnyak- és egyéb rák kialakulásáért felelős, mely az összes daganatos megbetegedések 6,1%-a. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a méhnyakrákok és az egyéb genitális carcinómák több mint 90%-a összefügg a humán papillomavírussal (HPV).
A HPV az egész világon megtalálható, és legalább 100 alfaja különböztethető meg, melynek egy része a bőrt, másik része a nyálkahártyát támadja meg. Ezek közül mintegy 60 féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban, a méhnyak, a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső, a végbélnyílás környéki régió vagy a hímvessző hámján található. A HPV a ma ismert leggyakoribb szexuális úton fertőző ágens. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára.
[szerkesztés] HPV tipusok rizikócsoportjai
- magas rizikójú: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 67, 68, 70
- átmeneti rizikójú: 40, 42, 43, 51, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87
- alacsony rizikójú: 6, 11, 44, 55, 74
[szerkesztés] HPV születése
Néhány, a világon szétszórtan előforduló ritka HPV variáns jelenlétét kimutatták a legalább 12000 éve elszigetelt közösségekben élő dél-amerikai indiánoknál is. Ez a megfigyelés azt a feltevést támasztja alá, hogy a papillomavírus már azelőtt megjelent, mielőtt az emberi faj kialakult és az egyes etnikai csoportok szétváltak.
A HPV törzsek egyik csoportja szerencsére csak jóindulatú hámelváltozást okoz, ami könnyen eltávolítható. A papillomavírusok másik csoportja ugyan „rák-előtti” állapotot és rosszindulatú daganatot idéz elő, de nem egyforma erősséggel, és sokszor akár évtizedekig tartó lappangási idő után, mert mint jeleztük, egyéb külső tényezők is szükségesek a daganat kialakulásához.
[szerkesztés] HPV diagnózis
A lappangási időszakban a vírus elrejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben és így mód van a HPV fertőzés felderítésére és a védekezésre. A vírus többféleképpen is kimutatható. Sokszor – de sajnos, nem minden esetben – a papillomavírusra valló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szűrése alkalmával a vizsgálatot végző citológus felismer és a leleten jelzi a HPV valószínűségét a szűrővizsgálatot kérő nőgyógyásznak. A citológiai kép csak a fertőzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni hogy alacsony, átmeneti, vagy magas rizikójú fertőzésről van-e szó. Ezután a nőgyógyász újabb sejtmintát küldhet a speciálisan felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV kimutatás és típus-meghatározás is elvégezhető. Ez nem egyszerű feladat és a választott módszer attól is függ, hogy kevés, vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben. Erős fertőzés esetén a vírusok burokfehérjéje speciális szöveti immun-reakcióval a sejtmagokban láthatóvá tehető.
Elviekben hasonló módszerrel a vérben keringő vírusfehérje ellenes anyag is kimutatható. Más esetben gén-technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A legérzékenyebb vírus-azonosítási eljárás az úgynevezett polimeráz láncreakció, amelynek segítségével akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. HPV tipizálás szükséges az alacsony, az átmeneti vagy a magas rákkockázat meghatározásához, a fertőzés megelőzésének elősegítéséhez, és a – még kísérleti stádiumban lévő – vírusellenes vaccináció stratégiájának kialakításához.
[szerkesztés] Teendők HPV fertőzés esetén
- Ha a rákkeletkezés szempontjából alacsony kockázatú vírusfertőzésről van szó, és nincs látható nyálkahártya elváltozás, elég a rendszeres citológiai vizsgálat.
- Ha a nőgyógyászati vizsgálat kóros elváltozást derített fel, és különösen, ha a magas kockázatú HPV 16 fertőzés is fennáll, de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egyszerű műtéttel (konizáció) el lehet távolítani. A műtét akkor is elvégezhető, ha már súlyosabb, rákot megelőző állapot áll fenn. Ez nem befolyásolja a későbbi fogamzóképességet. Műtét után sokszor már nem tudunk kimutatni HPV fertőzést, néha azonban még visszamaradhatnak rejtett vírusok. Ezért, valamint az újrafertőzés veszélye miatt érdemes továbbra is rendszeres citológiai szűrővizsgálatot kérni. Újabban egy ígéretes HPV-ellenes gyógyszer klinikai bevezetésének előkészítése folyik, ami esetleg feleslegessé teszi ezt az egyszerű műtétet is, vagy segít a megelőzésben.
- Ha a méhnyakrák kialakult, a méhet el kell távolítani. A műtét típusa és a műtétet követő utókezelés módja a daganat korai vagy előrehaladott stádiumától függ. A leginkább előrehaladott méhnyakrákok esetén sugár- vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak.
[szerkesztés] Férfiak HPV fertőzöttsége
HPV-vírussal a férfiak egy részének nemi szerve is fertőzött, de esetükben ez általában nem okoz látható tüneteket és nem alakít ki betegséget. A nőknél ugyanis a vírus behatol a méhnyak felszínét borító hámszövet legalsó sejtrétegébe, ami szükséges számára ahhoz, hogy hosszú távon is életben maradjon és szaporodjon.
A férfiak részéről fennáll a visszafertőzés veszélye, azaz egy vírushordozó férfi újra megfertőzheti a betegségéből kigyógyult partnerét – akár hüvelyi, akár orális szexről van szó. Ezért javasolt, hogy az a férfi, akinek partnerét méhnyakrákkal vagy rákmegelőző állapottal kezelték, végeztessen el egy olyan vizsgálatot, amelynek során megállapítják, hogy ő maga fertőzött-e a HPV-vírussal. Ezeket a vizsgálatokat elvégzik például a Semmelweis Egyetem 2. sz. Patológiai Intézetében és az Országos Onkológiai Intézetben. Amennyiben a vizsgálat HPV-fertőzést igazol, de nincs látható hámelváltozás a nemi szerven, akkor általában a fertőzött sejtréteg – alulról felfelé pótlódva – 2-3 hónap alatt lelökődik.
Based on work by