Karácsony

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2005 augusztusából származik.

Feldíszített karácsonyfa, a karácsony ünnepének legmeghatározóbb motívuma.

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. De az ünnep elötte is élt már, csak akkor más vallási szinezete volt. Ez pedig a pogányok téli napfordulos ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A Római Birodalom is ünnepelt, hiszen terjedöben volt a Napisten kultusza, valamint számos más vallási ünnep. ebbe az ünnepi légkörbe illesztették be a kereszténységet. Itt van például a karácsonyi jászol története, amelyhez a keleti bölcsek egy fényesen ragyogó csillag révén jutottak el. Krisztus, mint egy fényforrás és aki legyőzte a halált. A kereszténység térhoditásával egyre inkább szükségessé vált egy olyan ünnep, melyet liturgikus elemekkel lehet szebbé tenni, ami kiválthatja a pogány ünnepi hangulatot, ami népszerü lehet az emberek között. Ezért, miután a kereszténység államvallás lett, a niceai zsinat határozata révén már mint keresztény ünnepet ünneplünk. A niceai zsinat december 25-ét jelölte ki Jézus születésének időpontjául. Igy lett a győzedelmes nap ünnépéböl az üdvösség napjának ünnepe. Ebben a liturgikus keretben maradt sokáig ez az ünnep, mignem a XVI.sz-ban a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek Bibliát kaptak, már otthon is imádhatták Istent és Krisztust, és az ünnepek is hazakerültek. Igy jött létre a karácsfa állitásának szokása az evangélikusoknál Németországba. A XVIII.sz-ban már egész németországban szokás volt. karácsonyfát állitani. Innen jutott el a XIX.sz-ban Ausztriába, majd egész Europába, a kivándorlokkal az újvilágba, és igy kezdett megtelepedni a keresztény világban. A fákat kezdetben édeségekkel és gyümölcsökkel diszitették fel, késöbb kezdett kibontakozni az üvegdiszek megjelenése. Erre egész iparág fejlödött ki.

Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep és fokozatosan szekuláris színezetet ölt, a „fogyasztás ünnepévé” válik. Bár a helyi tradíciók még mindig élnek, az ünnep karakterét a média révén egyre inkább az amererikai szokások határozzák meg.

[szerkesztés] Etimológiája

A magyar karácsony szót a hivatalos nyelvészet a szláv korcun (átlépő) szóból származtatja^[1]; s e szó arra utal, hogy amikor a Nap a téli napfordulót átlépi, újból hosszabbodni kezdenek a nappalok. (Egyes elképzelések szerint egy olyan időszámításból ered, ahol a téli napforduló volt az új év kezdete; a karácsony eszerint az új évbe való átlépést jelentette.) Magyarországon a 13. században már a mai, keresztény értelmében használták.

[szerkesztés] Időpontja

A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. (Jézus mint történeti személy vitatott, és az is, hogy milyen mértékben hasonlít a Bibliából ismert személyhez; a kérdésről bővebben a Jézus történetisége cikk ír.) A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették^[2]. Számtalan más időpont is használatos volt.

Később az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezető törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

Az időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.

A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.
Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták.
Más feltételezések szerint a korabeli keresztények Jézus születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani, március 25-re vagy április 6-ra jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt, illetve január 6-ot kaptak.
A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i.e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.
Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel angyal megjelenése Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jom Kippur idejére esett. Ez azon a(z evangéliumban nem szereplő) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június 24-re teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.

[szerkesztés] Az ünnep

Maga az ünnep jeles vigasságokkal volt tele a régi pogányoknál, mivel a téli napforduló a régi földmüvesek körében az ujjászületést, a reményt táplálta. Földmüvesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük ált rajta. A meleg idöszak a bőség idöszaka volt, mig a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés idöszaka volt. Az ókori Rómában december 17-24-között tartották a földmüvelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak országszerte. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal diszitették. Ennek helyébe lépett be a keresztény karácsony. A kereszténység a szeretett ünnepe lett, hiszen már nem Szaturnusznak hodolunk, hanem Krisztus Jézusnak. Már nem a jővő évi termésért aggodunk, hanem az örök élet lehetösége jött el. Az ünnep mára egy kicsit az ajándékozás felé hajlott el, hiszen első kérdés az iskolában a "mit kaptál karácsonyra", mégis fontos ünnepe az embereknek. Elgondolkodnak az életen, egy kicsit megálnak, kicsit jobban odafigyelnek egymásra.