Kistorboszló

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kistorboszló (szlovákul Trebostovo) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. 2001-ben 458 lakosából 454 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Turócszentmártontól 10 km-re délnyugatra fekszik.

[szerkesztés] Története

A község területén már az időszámítás előtt a puhói kultúra megerősített települése állt, majd ezt felhasználva a kelták építettek kisebb várat itt. A mai települést 1261-ben terra Treboztou néven Tarnó szomszédságában említik először. Korábban területe királyi birtokként a zólyomi várispánsághoz, majd 1267-től rövid ideig az árvai várispánsághoz tartozott. Ezután hosszú ideig nem szerepel az írott forrásokban. Következő említése 1360-ban történik, amikor a necpáli és gyulafalvi uradalom részeként Szerafin István fiainak birtoka, majd Szerafin Jánosé, akinek 1381-ben bekövetkezett halála után Mária királynőre szállt. A királynő 1383-ban Kystorbozlo falut a liptói Soldó Egyed fiainak Jánosnak és Mártonnak adta. Az adomány és a tulajdonosok tiltakozása ellenére azonban még 1389-ig királyi birtok maradt mint Szklabinya várának tartozéka. Ekkor Luxemburgi Zsigmond és Mária házassága után újabb adományozás révén került jogos birtokosaihoz. A falu Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a 14. század közepén épült gótikus stílusban. Eddig nem tisztázott körülmények között a 15. században nagyselmeci nemesek birtoka lett. 1488-ban részben Blatnica várának tartozéka, részben a Révay családé lett. 1545-ben tűnik fel a Révayak helyi ágának első tagja Torboszlói István. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel, olaj készítéssel foglalkoztak. A 19. században jellemzően agrártelepülésnek számított. Fényes Elek geográfiai szótárában "Trebosztó, tót falu, Thurócz vmegyében, 175 kath., 337 evang., 4 zsidó lak. Sok legelő és gyümölcs, 3 kastély. Nevezetes egy a hegy tetején lévő taváról. F. u. a Révay család. Ut. p. Th. Zsámbokrét." [1] 1910-ben 421, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. A II. világháború alatt lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

[szerkesztés] Nevezetességei

A Révayak reneszánsz kastélya a 17. században épült, egykor vizesárok övezte.
A Révay-sírbolt a 20. század elején épült.
18. századi kúria.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Turócszentmártoni járás települései

Turócszentmárton (Martin)

Alsókálnok (Dolný Kalník) · Benefalva (Benice) · Bélagyulafalva (Belá – Dulice) · Blatnica · Deákfalu (Diaková) · Deánfalva (Ďanová) · Draskócvölgye (Dražkovce) · Felsőkálnok (Horný Kalník) · Folkusfalva (Folkušová) · Kerpelény (Krpeľany) · Kistorboszló (Trebostovo) · Kisselmec (Turčianska Štiavnička) · Kostyán (Košťany nad Turcom) · Lamosfalva (Lipovec) · Laszkár (Laskár) · Lézsa (Ležiachov) · Nagyrákó (Rakovo) · Nagyturány (Turany) · Necpál (Necpaly) · Nolcsó (Nolčovo) · Pribóc (Príbovce) · Ruttka (Vrútky) · Sutó (Šútovo) · Szklabinya (Sklabiňa) · Szklabinyaváralja (Sklabinský Podzámok) · Szocóc (Socovce) · Szucsány (Sučany) · Szucsányváralja (Podhradie) · Tarnó (Trnovo) · Turócbeszterce (Bystrička) · Turócjeszen (Turčianske Jaseno) · Turóckárolyfalva (Karlová) · Turócremete (Vrícko) · Turócszentgyörgy (Turčiansky Ďur) · Turócszentpéter (Turčiansky Peter) · Turóctótfalu (Slovany) · Vágkelecsény (Turčianske Kľačany) · Vágratkó (Ratkovo) · Valcsa (Valča) · Zábor (Záborie) · Znióváralja (Kláštor pod Znievom) · Zsámbokrét (Žabokreky)