László Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
László Gyula (Kőhalom, 1910. március 14. – Nagyvárad, 1998. június 17.) magyar régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1933-ban végezte el. Tanárai közt olyan neves művészek voltak, mint Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Glatz Oszkár, Lyka Károly. Művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot, hallgatott. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott a Hopp Ferenc Múzeumban, valamint a Nemzeti Múzeumban gyakornokként. Később a Múzeumi Központban előadó lett, majd a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője. Tanulmányúton Londonban, Rómában, Párizsban, és Firenzében járt. 1938-ban megkapta a Harriseion -ösztöndíjat, mintegy fél évig volt lehetősége Görögországban, a görög és bizánci művészeteket tanulmányozni. 1940–1949 között Kolozsváron volt egyetemi tanár. Székelyföldön népdalokat tanult, fejfákat, bútorokat rajzolt, festett. Ezenkivül, kortársairól, minegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő-, és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Miután visszatért Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. A 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét.
[szerkesztés] Díjak
- 1988, Fitz József-díj
- 1991, Széchenyi-díj
- 1993, Nagy Lajos-díj
- 1993, Budapestért Díj
- Finn Oroszlán lovagja
- Munka Érdemrend arany fokozata
- Aranykoszorús csillagrend
- Kiváló tanár
[szerkesztés] Művei
- A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943
- A honfoglaló magyar nép élete. Kolozsvár, 1944
- A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Budapest, 1946
- Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967
- Az ősember muvészete. Budapest, 1968
- A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970
- A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Budapest, 1973
- Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig. Budapest, 1974
- Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977
- A nagyszentmiklósi kincs. (Társszerző.) Budapest, 1977
- Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. Budapest, 1978
- A "kettős honfoglalás". Budapest, 1978
- "Emlékezzünk régiekről". A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Budapest, 1979
- Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Budapest, 1981
- Számadás népünkről. Budapest, 1986
- Árpád népe, monográfia. Budapest, 1988
- Őseinkről. Budapest, 1990
- Arckép és kézírás. 1–2. Köt. Veszprém, 1992
- A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993
- A zurói temető Budapest, 1993
[szerkesztés] Irodalom
- Pesti János, Élet és Irodalom, 1980. VI. 19.
- Kardos István, Élet és Tudomány, 1991. V. 17
- Unitárius Élet, 1992. IX-X
- Kézirat, 1994. IX. 14