László Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

László Gyula (Kőhalom, 1910. március 14. – Nagyvárad, 1998. június 17.) magyar régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Díjak
3 Művei
4 Irodalom
5 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Élete

Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1933-ban végezte el. Tanárai közt olyan neves művészek voltak, mint Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Glatz Oszkár, Lyka Károly. Művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot, hallgatott. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott a Hopp Ferenc Múzeumban, valamint a Nemzeti Múzeumban gyakornokként. Később a Múzeumi Központban előadó lett, majd a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője. Tanulmányúton Londonban, Rómában, Párizsban, és Firenzében járt. 1938-ban megkapta a Harriseion -ösztöndíjat, mintegy fél évig volt lehetősége Görögországban, a görög és bizánci művészeteket tanulmányozni. 1940–1949 között Kolozsváron volt egyetemi tanár. Székelyföldön népdalokat tanult, fejfákat, bútorokat rajzolt, festett. Ezenkivül, kortársairól, minegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő-, és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Miután visszatért Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. A 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét.

[szerkesztés] Díjak

1988, Fitz József-díj
1991, Széchenyi-díj
1993, Nagy Lajos-díj
1993, Budapestért Díj
Finn Oroszlán lovagja
Munka Érdemrend arany fokozata
Aranykoszorús csillagrend
Kiváló tanár

[szerkesztés] Művei

A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943
A honfoglaló magyar nép élete. Kolozsvár, 1944
A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Budapest, 1946
Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967
Az ősember muvészete. Budapest, 1968
A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970
A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Budapest, 1973
Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig. Budapest, 1974
Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977
A nagyszentmiklósi kincs. (Társszerző.) Budapest, 1977
Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. Budapest, 1978
A "kettős honfoglalás". Budapest, 1978
"Emlékezzünk régiekről". A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Budapest, 1979
Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Budapest, 1981
Számadás népünkről. Budapest, 1986
Árpád népe, monográfia. Budapest, 1988
Őseinkről. Budapest, 1990
Arckép és kézírás. 1–2. Köt. Veszprém, 1992
A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993
A zurói temető Budapest, 1993