Lőrinci (Heves megye)

Lőrinci Heves megye délkeleti részén fekvő város, a Hatvani kistérségben. A Lőrinci északi részén fekvő Selyp a város egyik kiemelkedő jelentőségű településrésze.

Tartalomjegyzék

1 Közlekedés
2 Története
3 Gazdaság
4 Kultúra, oktatás, sport
5 Nevezetességei
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Közlekedés

A város a Hatvan–Salgótarján vasútvonalon egy vasútmegállóhellyel (Lőrinci) és két vasútállomással (Mátravidéki Erőmű és Selyp) rendelkezik. A három helyen elsősorban Hatvan és Salgótarján között közlekedő személyvonatok állnak meg. Selypen megállnak a Budapest és Salgótarján, illetve Zólyom között közlekedő gyorsvonatok is.

A települést nyugaton elkerüli a 21-es elsőrendű főút. Ezzel párhuzamosan fut egy mellékút, amely mentén, észak-déli irányban Lőrinci is elterül. Továbbá Heréddel köti össze kisebb bekötőút. A várost elővárosi autóbusz járatok Hatvannal, helyközi járatok Salgótarjánnal és Pásztóval kötik össze.

[szerkesztés] Története

A település a bronzkorban lakott hely volt, a hatvani kultúra uralkodott itt. A városban előkerültek továbbá avar, népvándorláskori, majd Árpád-kori leletek is.

1267-ből való a település első említése ecclesia de Laurencio formában. Selyp is ebben az időszakban alakult ki önálló községként. A 14 – 15. században sok kézen forgott a település. 1544-ben került török kézre, adózás szempontjából a hatvani szandzsákhoz tartozott.

A törökök kiűzése 1685-ben történt a környékről, majd Hatvannal együtt császári kezelésbe került a terület. 1695-ben épült a temploma, amely azonban 1773-ban átépítésre került. 1730-tól a Grassalkovich család tulajdonába került a település. A 18. század végén központi jelentősége nőtt, sóhivatal létesült itt, valamint Selyp a település részévé vált.

A település fejlődésének alapköve a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút 1867-es megnyitása volt. 1881-ben gőzmalom, 1889-ben a Selypi Cukorgyár Rt., 1908-ban a Magyar Vulkánczementgyár jött létre Lőrinciben, de a 20. század elején működött itt kőbánya, erőtakarmánygyár, sajtgyár, téglagyár és cserépkályhagyár is.

1940-ben nagy jelentőségű beruházás készült el, amikor megnyílt a Mátravidéki Erőmű. 1950-ben a korábban Nógrád megyei település Heves megye része lett. 1989-ben, illetve 1990-ben két településrész (Petőfibánya és Zagyvaszántó) függetlenedett Lőrincitől, amely 1992-ben kapta meg a városi rangot. 2000-ben az erőmű további bővítésre került.

[szerkesztés] Gazdaság

Mára a mezőgazdaság szinte teljesen kiveszett a település életéből.

A város legjelentősebb üzemei az Erőmű, a Mátravidéki Cukorgyárak, a Zsófia Malom és az Eternit voltak. Ezek közül a cukorgyártás 1999-től megszűnt, a telephelyet a Heves Acél Kft vásárolta meg. Az Eternit megszűnése folyamatban van.

Egyre több szolgáltatási és kereskedelmi létesítmény is alakul a városban.

[szerkesztés] Kultúra, oktatás, sport

Lőrinciben három óvoda és egy kétépületes általános iskola működik, ahol tehetséggondozó és korrekciós képzés is működik. A város helyet a továbbá a Március 15. Szakképző Iskolának, amely több szakmában végez szakmunkás- és szakközépiskolai oktatást. A településen továbbá alapfokú zeneiskola is működik. A város kulturális életének egyik jelentős színtere a könyvtár, amely az olvasáson kívül kulturális rendezvényeket is kínál. Továbbá a Selypi Kultúrház funkcionál még hasonlóan. Lőrincin működik a Strauss Szalonzenekar is. A város lapja a Lőrinci Hírei[1].

Lőrinci sportéletének legjelentősebb szereplője a Kinizsi Sportklub, amely elsősorban a labdarúgás és tenisz terén működik.