Logaritmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A matematikában a b pozitív szám a alapú logaritmusán (itt a egytől különböző pozitív szám) azt a kitevőt értjük, melyre a-t emelve éppen b-t kapjuk. A b szám a alapú logaritmusát

$\log_a b\;$

jelöli, mely tehát az az egyetlen valós szám, melyre

$a^{\log_{a}\,b}=b$

a fenti a számot a logaritmus alapjának, nevezzük.

Például $\mbox{ }_{\log_3 81=4}$ , ugyanis, ha a 81-et a logaritmus alapjának, azaz a 3-nak hatványaként írjuk fel, akkor a kitevő 4 lesz:

$\log_3\,81 =4 \;\;\Leftarrow\;\; 81=3\cdot 3\cdot3\cdot 3=3^{4}$

A logaritmust John Napier vezette be a szorzást, hatványozást tartalmazó számolások megkönnyítésésre.

[szerkesztés] Jellemzés

Ahogy a logaritmus defíciója is mutatja, a pozitív számokon értelmezett (nem egy, pozitív alapú)

$\log_a:\; x\mapsto \log_a x$

függvény az a alapú exponenciális függvény inverze (egészen pontosan a képlet szerint a jobbinverze), vagyis az a^x = exp_a(x) jelölést alkalmazva, minden pozitív x számra

$\exp_a(\log_a(x))=x\,$ .

Emellett a logaritmusfüggvény balinverze is az a alapú exponenciális függvénynek:

$\log_a(\exp_a(x))=x\,$ .

Eszerint a logaritmus művelete a következő eljárással állítja elő a kimenetét. A log_a x az az utasítás, mely az x pozitív számot felrja az a alap valahanyadik hatványaként, majd ennek a hatványnak a kitevőjét leolvassa és ezt adja értékül a log_a x kifejezésnek:

$\log_a x=\log_a a^n=n\,$

Például log₁₀1000=3, log₁₀100000=5, log₁₀1 000 000 000=9, illetve log₁₀10ⁿ=n. A tizes alapú logaritmus tehát „a 0-kat számolja meg”. Így az A szám számjegyeinek száma 10-es számrendszerben az (lg A)+1 szám egész része. Általában c-es számrendszerben felírt A szám számjegyesinek száma: (log_cA)+1 egész része.

[szerkesztés] Jelölésrendszer

A számításokban leggyakrabban 10-es, 2-es és e (Euler-féle szám) alapú logaritmust használnak. Az x pozitív szám tizes alapú logaritmusát a magyar matematikai szakirodalomban (ill. középiskolai tankönyvekben)

$lg(x)\,$

jelöli. Gyakran az (angolszász mintára készült) számológépeken és a külföldi szakirodalomban az x tizes alapú logaritmusának jele log(x). A tizes alapú logaritmust még közönséges logaritmusnak is nevezik.

A másik gyakran használt logaritmus az e alapú logaritmus. Az x pozitív szám e alapú logaritmusának jele:

$ln(x)\,$

a logarithmus naturalis latin kifejezésből, ami természetes logaritmust jelent. Gyakran azonban, főleg a számítástudományban log(x) jelöli a természetes logaritmust, míg a tizes alapút log₁₀(x). A jelölésrendszer tehát egyáltalán nem mondható egységesnek.

[szerkesztés] Tulajdonságok

Alakja:

[szerkesztés] Összefüggések

A logaritmusfüggvény művelettartó leképezés a pozitív számok szorzással ellátott halmaza és a valós számok összeadással ellátott halmaza között. Az algebra szaknyelvén ez azt jelenti, hogy a log_a:(0,+∞) $\rightarrow$ R függvény izomorfizmus a ((0,+∞), $\cdot$ ) és az (R,+) csoport között. A szorzásból összeadást csinál, az osztásból kivonást, az 1-ből 0-t. Mondhatjuk, hogy a logaritmus függvény a hatványozást szorzásra, a szorzást összeadásra vezeti vissza. Tetszőleges a pozitív, nem 1 számra és x, y pozitív számra:

$\log_a xy = \log_a x + \log_a y\,$

$\log_a \frac{x}{y} = \log_a x - \log_a y\,$

$\log_a x^k = k \log_a x \,$

Bármely logaritmus visszavezethető egy tetszőleges másik alapra:

$\log_a b=\frac{\log_c b}{\log_c a}$

[szerkesztés] Alkalmazások

A fenti tulajdonságok segítségével, ha minden szám logaritmusát tudjuk, akkor a szorzások csupán összeadás műveletével elvégezhetőek, sőt, a hatványozást először szorzásra visszavezetve szintén két összeadással elvégezhetjük. Az összeadást például a logaritmus értékeket skálájában tartalmazó logarléc használatákor egyszerű tologatással megoldhatjuk. A logarlécet természetesen napjainkban már nem használják, de az elv továbbra is használható pl. számológépekben.

A logaritmus használatával mennyiségek sok nagyságrendjét egy skálára sűríthetjük. Ennek hasznosságát gyakan a gyakorlat és természet törvényszerűségei is alátámasztják. A különböző fizikai mennyiségék (hangerősség, hangmagasság,fényintenzitás, stb...) által keltett, általunk érzékelt fiziológiai érzet a fizikai jel (teljesítményének) logarimusával arányos. Ez indokolja a logarimussal arányos, decibel skálák bevezetését. Logaritmikus továbbá a földrengés erősségét jelző Richter-skála is, és számos további példa adható.

A hangmagasság érzete a hang frekvenciájának logaritmusával arányos, azaz például egyenletes léptéknek észlelt oktávok rendre a frekvencia 2-, 4-, 8-szorosát jelentik.

A természetben talált legtöbb összefüggés (például fizikai képlet) hatványfüggvény alakú. Ha mindkét tengelyen szereplő értékeknek logaritmusát ábrázoljuk, az ún. log-log ábrán bármely hatványfüggvény lineáris alakot vesz fel, a meredekség pedig a kitevőt adja meg:

$y = c x α$

$log y = log c + αlog x$

$Y = α X + C$

A fenti elvet használják ki a gyakran alkalmazott különböző logaritmikus grafikonokon, például a Bode diagramm, amely egy rendszer átviteli függvényének log-log ábrázolása.

Mivel a logaritmus additívvá teszi az egymással szorzódó mennyiségeket mint például állapotok valószínűségét, alapvető szerepet játszik statisztikus fizikában használatos entrópia, illetve azzal gazdag analógiákat mutató információmennyiség, hírérték megadásában.