Majláth Gusztáv Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
gróf Majláth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.) erdélyi római katolikus püspök.
Strassburgban, Budapesten és Bécsben tanult, előbb jogot, majd teológiát. Esztergomben szentelték pappá 1887. október 6-án. 1894-től Komáromban volt plébános. 1897-ben először erdélyi segédpüspökké nevezték ki Löhhart Ferenc mellé, majd Lönhart halála után még ugyanebben az évben püspök lett.
Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését.
1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Amikor Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, amik hátrányosan érintették volna az erdélyi magyar hívőket (például a Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni. [1]). Ezért Majláth püspök - Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg.
1935-től haláláig Budapesten ápolták, 1936-ban lemondott hivatalából. A Regnum Marianum kápolnában temették el. A kápolna lerombolásakor földi maradványait az egyetemi templomba vitték át.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Marton József - Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai, Gloria Kiadó, Kolozsvár, 1999, ISBN 973 9203 48 5
Based on work by