Marcus Licinius Crassus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marcus Licinius Crassus (i. e. 114 – i. e. 53) római politikus, hadvezér, az első triumvirátus tagja.

Apja, Publius Crassus i. e. 87-ben, hogy Marius híveinek kezébe ne jusson, saját kezével vetett véget életének. Fia úgy mentette meg életét, hogy Hispániába menekült. Amint értesült róla, hogy Sulla Róma ellen indult, egy csapat élén hozzá szegődött s vele együtt több helyen, nevezetesen Róma kapui előtt i. e. 83. november 1-jén a samnisok ellen dicsőséggel harcolt. Sulla proskripciói nagy hasznára váltak. Kapzsiságával mintegy 7100 talentumnyi vagyonra tett szert i. e. 71-re.

Mint praetor legyőzte és megölte Spartacust, a déli Itáliában fellázadt rabszolgák vezérét. I. e. 71-ben Pompeiusszal együtt megválasztották konzulnak. Az igaz, hogy konzultársának a néptribunátus helyreállítására vontakozó intézkedéseit hathatósan támogatta, másrészt azonban maga is mindent elkövetett, hogy a nép kegyét magának megnyerje. Egy ízben a népet 10 000 asztalon megvendégeltette.

Arra a népszerűségre mégsem tehetett szert, amelyet Pompeius szerencsés hadi vállalkozásaival elért. Irigységből Caesarhoz csatlakozott tehát, akinek azonban sikerült a kettőt kibékíteni s hárman i. e. 60-ban megalkották az első triumvirátust. I. e. 55-ben Pompeiusszal együtt Caesar ismételten megválasztatta Crassust konzulnak, aki még az év letelte előtt Szíriába ment, melyet 5 évre tartományul kapott azzal a felhatalmazással, hogy a parthusok ellen a háborút vezesse.

Crassus átkelt az Eufráteszen s Mezopotámiát meghódította. A következő évben megújította a háborút s újra átlépte az Eufráteszt, ez alkalommal azonban a pusztaságba hagyta magát csalni, hol a parthusok körülzárták. Az első ütközetben elvesztette ifjabbik fiát, Publiust. Erre megkezdte visszavonulását, Carrhaenál a parthusok megtámadták s megverték seregét, őt magát pedig cselfogással meggyilkolták. Vele együtt seregének legnagyobb része elpusztult. Crassus – nem ok nélkül – kapzsi ember hírében állt, olyannyira, hogy ez a parthusokhoz is eljutott.

[szerkesztés] Források

• A Pallas nagy lexikona