Movses Silikyan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Movses Silikyan (örményül:Մովսես Սիլիկյան, oroszul: Мовсес Силиков) (1862-1937) az egyik legismertebb örmény tábornok és örmény nemzeti hős, az Orosz Birodalom egyik magasrangú tábornoka és Örményország katonai vezetője.

Tartalomjegyzék 1 Élete az I. világháborúig 2 Az I. világháború 3 Örményországi pályafutása 4 Az I. világháború után

[szerkesztés] Élete az I. világháborúig

Silikyan a moszkvai katonai gimnázium elvégzése után az Alexandropoli Katonai Iskola növendéke lett. 1884-ben lépett be az orosz hadseregbe, zászlóalj parancsnoki rangból egyenes út vezetett a hadosztály parancsnokságig. Az I. világháború kitörésekor Jereván város helyőrségének parancsnoka volt a kaukázusi fronton.

[szerkesztés] Az I. világháború

Az I. világháborúban résztvett Van, Mush és Bitlis városok elfoglalásában és az erzurumi csata során érdemeket szerzett. Ekkor nevezték ki parancsnoknak. Számos kitüntetést megszerzett, így a Szent György rendet is, 1916 végén tábornokká léptették elő. Az 1917-es orosz forrdalom után Silikyan elhagyta az orosz hadsereget és a függetlenedő Örményországba ment, ahol az 1. örmény hadsereg vezetője lett. A hadseregét kiképezte, és védekező harcokat folytatott az ottomán támadásokkal szemben. Később, mikor az új állam hivatalosan is deklarálta a függetlenségét, a csapatai beolvadtak Örményország haderejébe.

[szerkesztés] Örményországi pályafutása

1918 májusában az ottomán csapatok megtámadták Alexandropolt, majd megkezdték támadásukat Jereván ellen. A sardarapati csata és a Bash Abaran melletti csata során a Movses Silikyan vezette örmény seregek megverték és visszavonulásra kényszerítették az ottomán csapatokat, így Örményország megmenekült. Ivan Bagramian, a Szovjetunió tábornoka, aki résztvett a sardarapati csatában, így emlékszik meg Silikyanról: "minden idők legkitűnőbb örmény katonai vezetője volt".

[szerkesztés] Az I. világháború után

1920 őszén Silikyan az örmény csapatok vezetője volt Alexandropolban. Miután a bolsevikok benyomultak Örményországba, ő maga is résztvett a szovjet rend kialakításában. Úgy gondolta, hogyha egy független örmény állam nem létezhet, akkor az örmények inkább a Szovjetunió védőbástyája mögött éljenek, mint Törökországban. 1937-ben Sztálin parancsára sok más katonai vezetővel együtt őrizetbe vették és letartóztatták, a "nacionalizmus vádja" alapján kivégezték. A Hruscsov érában rehabilitálták.