Philolaosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Philolaosz, Philolaos, Philolaus (Kr. e. V. század) görög filozófus.
Püthagorasz követője volt. Kevesedmagával sikerült elmenekülnie, amikor a feldühödött krotóniak lemészárolták a püthagoreus szövetség tagjait. Thébaiban tanított, majd visszatért Dél-Itáliába, és Tarentumban élt. Ekkor volt tanítványa Arkhütasz. Platónnal is megismerkedett. Hermipposz és Timón szerint Platón a „Timaiosz” című művében Philolaoszt plagizálja. „Peri phüszeósz” (A természetről, más források szerint: „Peri koszmu, A mindenségről) és „Bakkhai” (Bakkhánsnők) című dór dialektusban írott műveiből összesen 17 töredék maradt fenn.
Tanítása szerint a világ két princípium, a Határ és a Határtalan egyesüléséből keletkezett. A fizikai világ jelenségeit számviszonyokra vezette vissza: a matematikai objektumoknak a négy, a minőségnek az öt, az elevenségnek a hat, az értelemnek és az egészségnek a hét, a szeretetnek és a barátságnak a nyolc az alapja. Ő a legkorábbi püthagoreus filozófus, akinek töredékei ránk maradtak, ám egyes kutatók szerint e töredékek is későbbi hamisítványok.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
|
Milétoszi iskola : Thalész · Anaximandrosz · Anaximenész Püthagoreusok : Püthagorasz · Alkmaión · Philolaosz · Arkhütasz Epheszoszi iskola : Hérakleitosz — Eleai iskola : Xenophanész · Parmenidész · Eleai Zénón · Melisszosz Posztparmenideánus pluralisták : Anaxagorasz · Empedoklész — Atomisták : Leukipposz · Démokritosz Szofisták : Prótagorasz · Prodikosz · Gorgiasz · Hippiasz · Kritiasz · Thraszümakhosz · Antiphón · Anonymus Iamblichi · pszeudo-Arisztotelész |
Based on work by