Polgár (város)

A város Hajdú-Bihar megye északnyugati peremén található. Nyugaton és északnyugaton, a szomszédos Borsod-AbaújZemplén megyéhez tartozó települések Tiszapalkonya, Tiszaújváros, Hejökürt – irányában a Tisza természetes határvonala, északkeleten és délen pedig a valamikor még a városhoz tartozó Tiszagyulaháza, Újtikos, illetve Újszentmargita és Görbeháza határolják. Keleten külterülete Hajdúnánással is érintkezik. Közlekedésföldrajzi helyzete jó, hiszen a városon halad át a nagy forgalmú 35-ös, és ebből kiágazik a 36-os számú másodrendű főközlekedési útvonal. A 3-as számú főútvonal mindössze 30 km távolságban húzódik, a tervezett M3-as pedig valószínűleg érinteni fogja a város határát. Környezetének megyei jogú városai közel azonos távolságra találhatóak. Közülük legtávolabb a megyeszékhely, Debrecen van (57 km), (Nyíregyháza 51 km, Miskolc 49 km). Érdekes jellemző, hogy a szomszéd város, Tiszaújváros mindössze 10 km távolságban található. A váras vasútállomása a 117-es mellékvonalon van. 1891-ben építették meg az Ohat-PusztakócsPolgár közötti szakaszát, ezt 1894ben Tiszalök-Görögszállás irányába meghosszabbították. Ohatnál a Debrecen-Füzesabony. Görögszállásnál a Nyíregyháza-Miskolc közötti vonalhoz csatlakozik. Forgalmi teljesítménye kicsi, műszakilag elhanyagolt pályaszakasz, súly- és sebességkorlátozással működik, megszűntetésének gondolata többször felvetődött már. A településhez 14 külterületi lakotthely és szórvány tartozik, összesen 174 fős népességgel. Természeti adottságok, értékek

Geológiai tekintetben hazánk fiatal területei közé tartozik a város határa. A természetföldrajzi tájbeosztás alapján külterületének kisebb, nyugati része a Tisza, "Borsodi Ártérnek" vagy más terminológia szerint a "Hortobágyi Tiszamentének" eleme, nagyobb része a Hortobágy zömében holocén, tiszai üledékekkel takart síkján terül el. Ez utóbbi fejlődéstörténetét tekintve sajátos területe az Alföldnek. Az Ös-Sajó-Hernád által lerakott, döntően finom szemcse átmérőjű pleisztocén üledékek 100-200 méteres vastagságot is elérhetnek helyenként. Bár ezek a felszínközeli rétegek tartalmaznak homokot, futóhomokot csak a magasabban fekvő, szárazabb részekről fújt ki a szél. Buckás, löszös homokkal, illetve homokos lösszel fedett területeket találhatunk a város határában. A környező nagy hordalékkúpok miatt mélyebb fekvésű és nedvesebb részekre 4-5 méteres vastagságú, iszaposagyagos löszréteg települt. A löszösiszapos felszín mélyedéseibe az óholocén sarán a Tisza sokhelyütt rakott le öntésiszapot is. Jellemző még a réti agyagos laposok és a változatos mikroformakincsű szikesek jelenléte is. A Tisza holocén kalandozásainak emlékeként előrehaladott feltöltődésben lévő morotvák, 1-2 méter magas hátak figyelhetők meg. A táj jelenlegi vonásait csak a Tiszaszabályozás, őrvízmentesítési, lecsapolási munkálatai óta viseli. Az addigi vizenyős, mocsaras jelleget váltotta fel a száraz, szikes kép. Az antropogén felszínformálás nyomaként kunhalmokat is találhatunk. Döntően emberi tevékenység nyomai ezek a kerekded vagy ovális alaprajzú, a népnyelvben "laponyagnak" nevezett képződmények, melyek megtörik a táj egyhangúságát. A nomád népek táborai mellé emelt őrdombok, vagy temetkezési helyek voltak, magasságukat az árvizek által összehordott növényi maradványok is növelték. (Ásotthalom, Bata-halom, Bivaly-halom stb.) A Hortobágyi Tiszamentéhez tartozó területet elhagyott folyómedrek, morotvák hálózzák be. Ez egy 88-93 m közötti tengerszint feletti magasságú, egyhangú felszínű ártéri szintű, tökéletes síkság. Gyenge lejtésviszonyai miatt gyakoriak a rossz lefolyású területek, a kiterjedt vizenyős laposak. Felszínén némi változatosságot a maximum 5-6 méteres magasságú, egymásba nőtt futóhomok formák, illetve a kunhalmok jelentenek. A hőmérséklet sokévi átlaga 9,8-9,9 °C, a tenyészidőszaké 17,0 °C. A napfénytartam 1950 óra körüli. A fagymentes időszak hossza 187-190 nap (április 12-14 és október 18-19 között). Április 11-12 és október 12-14 között a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 °C-ot. A csapadék évi összege 550-600 mm között változik. Évente 34-36 hótakarós nap várható, mintegy 16-18 cm-es átlagos maximális bávaslagsággal. Leginkább ÉK-i és DNy-i szél jellemzi. A vízhálózat meghatározó eleme a Keletifőcsatornából kiágazó, 25 m'-es vízhozamú Nyugati-főcsatorna vízrendszere. Az Alsóselypes-Hataj-Völgyes-Árkuséri-főcsatorna (89 km, 630 km~) tiszai átvezetésekkel erősen befolyásolt vízhozama kihat az összes vízfolyás vízjárására. A felszíni vizek közül kiemelkedik méreteivel a mesterséges eredetű, 309 hektáros Polgári tározó. Természetes növényzete a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) része. A Hortobágyhoz tartozó részek jellemző erdőtársulásai a pusztai tölgyesek (Festuco Ouercum roboris), sziki tölgyesek (Festuco psedivinae Ouercetum roboris) csak kisebb foltokban fordulnak elő. Nyílt társulásai közül az ecsetpázsitos sziki rétek, és az ecsetkákai sziki rétek (AgrostiAlopecuretum pratensis- illetve geniculati) területi kiterjedése jelentős. Az ártéren bokorfüzesek (Salicetum triandrae), fűz-nyárégerligetek (Salicetum albaefragilis), kőris-mézgáséger láperdők (Fraxino-pannonicce-Alnetum hungaricum), tölgy-kőris ligeterdők (Querco-Ulmentum) a legjellemzőbbek. A város határa 5,2%-bon erdősült. Mellettük mocsárrétek (Alopecuretum pratensis), iszaptársulások (Dichotyli-Gnaphalietum uliginosi) és a szikes puszta (AchilleetoFestucetum pseudovinae) is előfordulnak. A Tisza alluviumán réti ÖNTÉS, réti és nyers öntéstalajok dominálnak. A Hortobágy területén a felszín közeli (2-2,5 m átlagos mélységű) talajvíz miatt mozaikos elrendeződésben szikes talajok képződtek. Általában réti szolonyecek, amit a jobb adottságú területeken – például a peremeken szolonyeces réti talajok, mélyben sós csernozjomok váltanak fel. Állatvilágából legnagyobb értéket a madarak képviselik. A Hortobágyon őshonos sziki pacsirta és a túzok mellett vízi- és gázlómadarak, ragadozók figyelhetik meg. Turisztikai szempontból nagy a jelentősége a vadászható állatfajoknak (fácán, vadkacsa, fogoly, vaddisznó, nyúl, őz), és a vizek gazdag halállományának. Kedvezőtlen mezőgazdasági adottságai miatt általában legelőként, kaszálóként, helyenként szántóként vagy lágylombos erdőkkel hasznosítható a terület, és jól felismerhetően inkább a ritka növénytársulások, gazdag állatvilág adja a táj igazi értékét.

[szerkesztés] Története

Polgár város történeti értékei, a korábbi városi, mezővárosi igazgatási szerepkörének ma is létező hagyományai

Polgár az eddig feltárt és múzeumokban látható, gazdag régészeti leletek tanúbizonysága alapján igen régi település, amely már az őskortól kezdve, folyamatosan lakott hely volt.

Polgár neve először 1229-ben fordul elő írásos formában a Váradi Regestrumban. Ebben az időszakban szolganépek lakták. A tatárjárás idején Polgár területe teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Az 1440-50-es években a Hunyadiak népesítették be újra. 1501-ben Bakócz Tamás érsek, a tulajdonába került Polgárt és Szentmargitát, Ároktővel együtt az egri káptalannak adományozta, ezután mindkét helységet királyi jóváhagyással Borsod megyéhez csatolták. Ide is tartozott egészen 1511-ig. A kutatók által eddig feltárt és a Polgár története című könyvben megtalálható adatok bizonysága szerint Polgár már a tatárjárás után, a XV.-XVI. század fordulóján a mezővárosias fejlődés útjára lépett. A XVI. század derekán ugyanis hiteles adat szól Polgárról és Szentmargitáról, mint "oppidum"-ról. A XVI. század végén a török hódoltság, a tatár és a német pusztítások következtében mindkét település (Polgár és Szentmargita) majdnem teljes elnéptelenedése következett be. Ez az állapot 1559-től 1608-ig tartott, amikor a katonáskodó hajdúk letelepedésével, illetve 1614-ben történt beiktatásával Polgár is a hajdúvárosok sorába lépett. A rendelkezésünkre álló hiteles adatok szerint Polgár 1613-tól 1692-ig volt önálló, különleges jogállással "separta porta" rendelkező hajdúváros. Ebben az időszakban Polgár a hajdúkiváltság jogcímét biztosító katonai szervezet formain fennállása mellett, olyan széleskörű autonómiával rendelkező, szabad paraszti mezővárossá alakult át, amelynek anyagi létét elsősorban a paraszt-polgári életformára való áttérés: a nagyarányú pusztai állattartás, kisebb mértékben a földművelés, a vásártartási jog, a gabona és marhakereskedelem, valamint az 1630-ban megkapott révjog jövedelme biztosította. Polgár az 1718. február 11-én hozott határozata alapján kivált a hajdúvárosok közösségéből. Ezután ismét egy elnéptelenedési korszak következett, amely alapjában véve a polgáriak egyik tiltakozási formája volt az elviselhetetlen kettős adózás ellen. Ezzel ért véget a 110 éves hajdúvárosi korszak. Az 1718-tól 1848-ig terjedő új szakaszban Polgárnak az egri káptalan által más megyékből betelepített lakói teljesen jobbágyokká váltak, de nem mondtak le a földesúri terhek csökkentéséért és különleges jogállásuk a separta porta visszaállításáért folytatott harcról. 1802-ben az országgyűlés határozatával végleg megszüntette ezt. Azonban ez egyrészt a jobbágyterhek fokozódásához, másrészt pedig az antifeudális küzdelmek erősebbé válásához vezetett. 1848-tól 1852-ig javult a volt polgári jobbágyok sorsa is, amennyiben több földhöz jutottak, azonban a káptalani nagybirtok szorító közelsége nagymértékben akadályozta terjeszkedésüket, illetve gazdálkodásukat. Polgár további fejlődését az I. világháborúig terjedő korszakban a népesség számának nagyarányú további növekedése jellemezte. A világháborúk közötti időszak a nagyközség népének is sok kárt és szenvedést okozott. Változott a társadalmi rétegződés, növekedtek a vagyoni különbségek. Megnőtt a földet követelő, valamint az alkalmi munkákból élő cselédek és szegényparasztok száma. A lakosság 75%-a foglalkozott földműveléssel. A földosztással sorsdöntő változások kezdődtek meg mind a gazdasági élet, mint pedig a helyi közigazgatás átszervezése terén. 1947. január 1-jével a 165.550/1946.BM. számú rendelet alapján önálló nagyközség alakult Újszentmargita néven. 1949. december 14-én, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 4.343. számú rendelete Polgár Szabolcs vármegyétől Hajdú-Bihar megyéhez csatolta át. A 2.5.201/11/II./1950. (III.2.) BM számú rendelet 7. *-ának (2) bekezdése kimondta: "Polgár község székhellyel új járást szerveznek. A járáshoz Egyek, Görbeháza, Polgár, Tiszacsege, Újszentmargita nagyközségeket, valamint az újtikosi körjegyzőség községeit osztom be. "Az első a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1016/1969. (IV. 29.) számú határozata, amely Polgár községet nagyközséggé, ennek megfelelően a tanácsát pedig nagyközségi tanáccsá nyilvánította. A másik sorsdöntő rendeletet 17/19700. szám alatt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adta ki. Ebben elrendelte Hajdú-Bihar megye polgári járásának megszüntetését. Ezzel egyidejűleg a megszűnő polgári járás valamennyi községét – így Polgár nagyközséget is a debreceni járáshoz csatolta. E két rendelet indította meg Polgárnak és társközségeinek közös tanácsú nagyközséggé történő szerveződését. Polgár – Újtikos – Tiszagyulaháza községek közös tanácsú nagyközséggé történő szerveződését a polgári községi tanács 1970. március 24-én tartott rendkívüli ülésén hozott 3/1970. TÜ. számú határozata rögzítette hivatalos formában. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 19/1970. számú határozatának 6/b. pontjával, Polgár, Újtikos, Tiszagyulaháza közös tanácsának szervezését rendelte el. Ez a közigazgatási forma jónak és időtállónak bizonyult, egészen 1991-ig, ugyanis 1991. január 1-jei hatállyal Újtikos és Tiszagyulaháza önállósult. A gyakorlatban azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdődően, mindkét volt társközség önálló önkormányzattal rendelkezik. 1992-ben újabb jelentős közigazgatási változás történt. A Köztársaság Elnökének 104/1992. (VI. 16.) KE számú határozata Polgár község Folyás nevű településrészét "Folyás" néven községgé nyilvánította, 1992. július hó 1-jei hatállyal.

Polgár eddigi történelmi fejlődését, illetve hagyományait áttekintve és értékelve, összegzésként az alábbiakat állapíthatjuk meg.

   * Polgár népe szorgalmas, törekvő, a jogot, igazságot tisztelő, azért kiállni mindenkor kész nép.
   * Erősen élnek benne a mezővárosi, a hajdúvárosi, valamint a járásszékhelyi múlt, az autonómiára, a helyi, térségi vezetőszerepre való törekvés hagyományai.
   * A polgáriak a történelmi folytonosságból következőnek, egy megszenvedett és megérdemelt szerzett jognak tekintik gazdasági-közigazgatási irányító szerepük, városi keretek közötti továbbélését. Ezért pályáztak az újbóli várossá nyilvánításra.

Polgár községnek a település-hálózatban elfoglalt helye, jövőbeni szerepe, népességének fejlődése és társadalmának szerkezete

Polgár nagyközség (1993 óta Város) Hajdú-Bihar megye észak-nyugati szélén található és a Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén fekvő Tiszaújváros vonzáskörzetéhez tartozik. A településen a nagyforgalmú 35-ös számú másodrendű főútvonal halad át. Polgár elhelyezkedéséből adódóan, jelentős távolságra van minden nagyobb környékbeli várostól, Debrecentől 57, Miskolctól 49, Nyíregyházától 51, Hajdúnánástól 25 kilométerre fekszik. Polgár, a vonzáskörzetéhez potenciálisan hozzászámítható környékbeli községek szempontjából nézve, hagyományosan kiemelt hely, természetes gazdasági-igazgatási központ. Polgár úthálózata helyzetének és fejlettségének megfelelő. Minden szomszédos községével szilárd burkolatú út közi össze, amelyen menetrendszerinti rendszeresen közlekedő autóbuszjáratok bonyolítják le a helyközi forgalmat. A város rendelkezik saját vasútállomással is. Az országos úthálózattal a 35-ös és a 36-os főközlekedési út köt össze bennünket. Ez az őt három megyével való kapcsolatunkat biztosítja. A fejlesztési terv alapján az M3 nyomvonala városunk közigazgatási területén halad át, illetve épül meg. Polgár város közigazgatási területét a volt Sertéshizlalda közelében lévő parkolónál fogja érinteni. Itt egy olyan jelentős főközlekedési csomópont van kialakulóban, mely tovább fokozza Polgár város központi szerepét. Ugyanis a Miskolc, Tiszaújváros, valamint a környékünkön fekvő többi város forgalma részére itt lesz a felhajtási, becsatlakozási lehetőség az M3-as útba, amely az EXPO forgalmának lebonyolításában is jelentős funkciót fog betölteni. Az M3-as Füzesabonytól tartó továbbépítése folyamatban van, várhatóan 2002. végére adják át a keleti, autópálya kialakítású országos (és nemzetközi) főút Polgárig tartó szakaszát. Ezután a folyamatos továbbépítés esetén is évekig Polgár tölti be az autópálya végpontjának szerepét. Polgár 1999-ben nyerte el az Ipari Park címet is. A Város rövid távú fejlesztési tervei között szerepel a környező településekkel történő együttműködésével a mentőállomás megépítése, valamint az 1999-ben átadott szennyvíztisztító és szennyvízcsatorna hálózat építésének folytatása. A közeljövőben lehetőség nyílik a Polgár és Térsége Regionális Vállalkozási Övezet kiépítésére is.

[szerkesztés] Nevezetességei

Kálvária-domb
Strandfürdő (gyógyvizes)
Régészeti Park

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1906. december 13-án Barankovics István politikus, újságíró, a Magyar Keresztény Népmozgalom egyik vezetője, a Demokrata Néppárt főtitkára.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Polgár Önkormányzatának honlapja(jelenleg nem működik)
Polgár közigazgatási portálja
Polgár a Vendégvárón

Hajdú-Bihar megye városai
Debrecen Balmazújváros \| Berettyóújfalu \| Biharkeresztes \| Derecske \| Hajdúböszörmény \| Hajdúdorog \| Hajdúhadház \| Hajdúnánás \| Hajdúsámson \| Hajdúszoboszló \| Kaba \| Komádi \| Létavértes \| Nádudvar \| Nyíradony \| Polgár \| Püspökladány \| Téglás \| Tiszacsege \| Vámospércs