Polgárdi

Polgárdi két vasútvonalon három állomással és egy megállóhellyel rendelkezik. A településtől valamivel délre fut a Budapest – Siófok – Nagykanizsa fő vasútvonal, amelyen Kiscséripuszta állomás és Polgárdi-Tekerespuszta megállóhely működik. A két helyen Budapestről, Székesfehérvárról, Siófokról, Keszthelyről és Nagykanizsáról érkező személy- és gyorsvonatok állnak meg. A Budapest – Székesfehérvár – Balatonfüred – Tapolca vasútvonal a településhez közelebb, északra fut két állomással (Polgárdi, Polgárdi ipartelepek). Budapest, Székesfehérvár, Balatonfüred és Tapolca érhető el ezen a vonalon személy- és gyorsvonatokkal.

A város autósközlekedése intenzív. Egy észak-déli kanyarral északkelet – délnyugat irányban halad át a településen a 7-es elsőrendű főút, amely Budapesttel, Székesfehérvárral és a Balatonnal köti össze a települést. A várostól délre fut az M7-es autópálya. Kisebb mellékút köti össze Kislánggal, Füle|Fülével és Jenőn át Nádasdladány|Nádasdladánnyal. Autóbuszok elsősorban Székesfehérvárral kötik össze, de Kisláng, Enying, Füle és Balatonfűzfő is jól elérhető. Távolsági járatok Budapest, Siófok és Tamási felől közlekednek erre.

[szerkesztés] Története

Polgárdi területéről számos őskori és ókori lelet került elő, de állandó település nyomai nem kerültek elő. Mindez arra enged következtetni, hogy a környék fontosabb vándorlási útvonal mentén terült el. A római időkben azonban a kereskedelem elkerülte a települést, attól északabbi útvonalat választott magának.

A középkorban három település volt a mai Polgárdi helyén: Cinca, Polgárdi és Bökény-somlyó, nyugatra klarissza kolostor helyezkedett el. Polgárdi első említése 1277-ből való. A település 1397-ben Batthyány György birtokába került, és egészen 1945-ig a Batthyányak kezén maradt.

A török fennhatóság Fehérvár 1543-as eleste után szilárdult meg a környéken, ám határterületről lévén szó sokszor kettős adóztatás áldozata lett (mind a magyar földesurak, mind a törökök fizettették a helybélieket), így népességszáma drasztikusan visszaesett.

A török kiűzése után Polgárdi környékén hamar megszerveződtek a majorságok. Polgárdi községként sok uradalmi szolgát vonzott letelepedésre, majd a 19. században polgári fejlődés indult Polgárdiban. A helyi lakosság tevékenyen részt vett az 1848-49-es szabadságharcban is.

A település korán, már 1861-ben kapcsolódott a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda – Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. Később a konkurens MÁV is létesített vonalat a településen, amikor megépült a Szabolcspuszta és Tapolca között a Balatonmelléki Helyi Érdekű Vasút. Így a település Érd mellett Magyarország egyedüli olyan települése lehetett, ahol két párhuzamos vasútvonal is futott. Természetesen a jó infrastruktúra nagyban gazdagította a települést, ahol megjelent az élelmiszer- és az építőipar.

1972-ben az M7-es autópálya megépültével a település még előnyösebb helyzetbe került, végül Polgárdi 1997. július 1-jétől városi rangot kapott.