Porubszky István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Porubszky István, vagy közismert nevén Potyka bácsi magyar szabadságharcos volt az 1956-os forradalom idején, a kispesti ellenállás vezéralakja.

A forradalom bukásakor Kanadába emigrált, ahol tájképeket festett. A rendszerváltozáskor azonban visszatért Magyarországra.

A BRFK 1958. december 16-ai jelentése [1] szerint a kerület forradalmi ifjúsági szervezetét, az úgynevezett gyorsreagálású "K. csoportot" vezette a forradalom Nemzetőrségén belül és csoportja a harcokban több szovjet katonát megölt.

[szerkesztés] 1956-os szerepe

Saját elbeszélése szerint a forradalom kitörésekor a Hungária Jacquard Szövőgyár művezető-helyettese volt. Október 23-án megtagadta a munkát és a kispesti Tanácsháza előtt gyülekező töntetőkhöz csatlakozott, akik a helyi forradalmi bizittság tagjává választották. (Ennek elnöke Mikófalvy Lajos ügyvéd volt.)

Első fegyveres akciója az volt, amikor többedmagával, köztük tisztiiskolásokkal elvágták a szovjet hírszerzés Soroksári úti kommunikációs vonalát. Fegyvereiket a kispesti rendőrségtől szerezték. Később nagy harc árán kiszorították a szovjeteket a kispesti gránitgyárból. Többször keveredtek harcba a Kispesetn keresztül a vársoközpont felé igyekvő szovjet erőkkel, köztük páncélosokkal.

A november 4-ei szovjet támadásnak a hyengén felfegyverzett kispesti csoportok nem tudtak ellenállni. Potyka bácsi a harcban először fej-, majd combsérülést szerzett. Miután ellátták a sebeit, november közepéig másokkal együtt tovább harcolt. November 28-án hagyta el az országot, Ausztria felé. Sebei elfertőződtek, ezért Linzben, majd Németországban kórházban kezelték. Családja egy része – felesége, kisfia, édesanyja a Fertő tón keresztül szintén átszökött és együtt mentek Kanadába. Lánya Magyarországon maradt.