Professor emeritus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A professor emeritus vagy professor emerita a legtöbb országban nyugállományba vonult professzort jelent; Magyarországon azonban a cím elnyerése nem automatikus; csak olyan professzort illet meg, akit az őt korábban alkalmazó egyetem megfelelő szervei elláttak vele.

A tanszéknek, ahonnan a professzor nyugdíjba vonul, külön kezdeményeznie kell az Egyetemi Tanácsnál, hogy megkaphassa a címet; ezt véleményezik, elbírálják, az egyetem szervei szavaznak róla. A magyarországi állapot eltér a nemzetközi gyakorlattól, amennyiben ez a cím – szerződésben rögzített időtartamig – javadalmazással jár, ami a professzort nyugdíján felül megilleti. A nyugállományú professzor is taníthat, mint megbízott előadó, de a professor emeritusszal nem kell külön szerződést kötni ahhoz, hogy órákat tartson. Továbbá Magyarországon a professor emeritusok tanszékük vagy intézetük teljes szavazati jogú tagjai maradnak.

Maga az emeritus latin melléknévi igenév, jelentése: „hivatali idejét letöltött” tisztségviselő, azaz olyan, aki hivatalát immár nem tölti be, vagy „hadkötelezettségének idejét már kiszolgált” azaz leszerelt katona.