Rákóczibánya

Rákóczibánya Nógrád megye északkeleti részén, a Kazár patak mentén fekvő község. Összes belterülete 52 és fél hektár. A településen – 2005-ös adatok szerint – 667-en élnek, a 18 év alatti fiatalok száma 130 fő. A település északon Kazár, keleten Nemti községgel, délről és nyugatról pedig Bátonyterenye kisterenyei településrészével határos. Rákóczibányához a vele határos települések közül Kazár esik legközelebb, a két község között mintegy hatszáz méter a távolság.

[szerkesztés] Története

A település első írásos emlékei 1837-ből valók, Fényes Elek statisztikus és földrajztudós, az MTA levelező tagja könyvében úgy emlékezik: „Hajdan itt Rákóczinak pompás kőépületje volt, a falu végén Nemti felé, hol most a kender földek vannak”. Rákóczibányán 1858-ban kutattak először szénlelőhelyek után, és a földben rejlő szénvagyon nagyban meghatározta a település további fejlődését, kialakulása is ennek köszönhető. Nemti és Homokterenye határában – a későbbi Rákóczibánya területén – 1881-ben nyitott bányákat az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt. Az először Nemtibányatelep névre hallgató bányakolónia a „Kalapat dűlőben” épült fel. A kolóniához 1923-ban és 1924-ben építették hozzá az úgynevezett munkatelepet, amelyet 1932-ben - mint Nemti község külterületi lakott helyét – Horthy-telep néven törzskönyvezték. A második világháború után, 1945-ben, a település a Nemtibánya nevet kapta, majd a lakók kezdeményezésére 1948 decemberében Rákóczi-bányatelep néven jegyezték be. A település utolsó nagy fejlesztése 1957—58-ban történt, ekkor épült a Kazár patak jobb partján lévő „Szénégető dűlőben” a nyolcvan bányász ikerlakásból álló, úgynevezett újtelep. Temploma az 1920-as években épült, egyéb látnivalói közé pedig az úgynevezett „öreg-telepi” házak faragott tornácai, és tűzfalai tartoznak. 1954-ben a tőle négy kilométerre fekvő Kisterenyéhez csatolták, 1989-től pedig Bátonyterenye város része lett. Bár közigazgatásilag 2002-ig sohasem volt önálló, mégis – létrejötte óta – önálló életet élt, 1883 és 1972 között volt saját nyolc osztályos iskolája, saját temploma, kaszinója (mai nevén kultúrotthona), és 1970-től saját postai irányítószáma is. Rákóczi-bányatelep – Rákóczibánya néven – 2002 óta önálló település.

[szerkesztés] Rákóczibánya címere

Álló háromszög pajzs arany mezejét ágas hasítás osztja három részére. A pajzsfőben két egymást keresztező vörös bányász-kalapács lebeg. A jobb oldali mezőben fegyverzett ágaskodó fekete oroszlán lebegve fordul balra. A bal mezőben koronás, fegyverzett, fekete sas szárnyait kibontva lebegve fordul jobbra; jobb karmával ezüst szablyát ragad. A pajzs felső élén fekete-arany tekercs nyugszik, aranybojtos vörös fonákú dísze két oldalon lecsüng. A pajzs alatt négyszer hajtott ezüst szalagon a település neve jelenik meg, feketével.

A hármas osztás a település kialakulásának időszakait jelzik: a régi kolónia telep, az öreg telep, és az újtelep részekre utalva.

A bányászkalapácsok és a fekete oroszlán a község történetét meghatározó természeti kincset a „fekete aranyat” és a sok bányász nemzedék kitartását, elszántságát, munkaszeretetét jelenítik meg. A koronás fekete sas a valószínűsíthető névadót – a fejedelmi Rákóczi családot – idézi.