Rajk László
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Rajk László (Székelyudvarhely, 1909. március 8. – Budapest, 1949. október 15.) politikus, miniszter.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Bekapcsolódása a kommunista mozgalomba
Egy székely csizmadiamester fiaként született. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceumban kezdte el tanulmányait, majd 1929-től a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán magyar-francia szakon tanult. 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, 1931-ben tagja lett a KIMSZ-nek és a KMP-nek. Illegális politikai tevékenysége miatt többször letartóztatták. Tanulmányait nem folytathatta, 1933-tól építőmunkásként dolgozott. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetőjeként egyik szervezője és irányítója volt az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak.
1936-ban a párt utasítására Prágába, innen 1937-ben Spanyolországba ment, részt vett a polgárháborúban. A Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosa és párttitkára volt, a harcokban súlyosan megsebesült. 1939-ben, a spanyol köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internálták.
1941 őszén pártutasításra hazatért, majd feleségül vette Földi Júliát. Még abban az évben itthon letartóztatták és internálták. Csaknem két és fél évig raboskodott Budapesten, majd Kistarcsán. 1944. szeptemberi szabadulása után a párt Központi Bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója lett. Ő készítette el e két munkáspárt előzetes megegyezése alapján a Magyar Front akcióegység-programját, amelyet 1944. október 10-én írtak alá. 1944 decemberében a nyilasok ki akarták végezni, ezért Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, de bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására 1945. május 13-án szabadon engedték.
Hazatérve bekapcsolódott a pártmunkába és az országos politikába, tagja lett az MKP valamennyi vezető testületének, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, országgyűlési képviselő volt. 1945. májustától novemberéig a budapesti pártbizottság titkára, majd 1945 novemberétől 1946. március 1-jéig az MKP főtitkárhelyettese lett.
[szerkesztés] Belügyminiszter
1946. március 20-tól belügyminiszter volt. E posztján a fasiszta és reakciós csoportok üldözése címén létrehozta az ÁVH-t, akkori nevén még ÁVO-t, és számos vallásos, nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott fel (mintegy 1500-at), megrendezte az első koncepciós pereket. Belügyminiszteri utasítására engedték ki az 1947-es "kékcédulás" választásokon törvénytelen szavazataik miatt Ries István igazságügyi miniszter által letartóztatott kommunista szavazókat. 1948. augusztus 5-én váltották le a belügy éléről, és lett külügyminiszter 1949. május 20-ig.
Végül a kommunisták közti népszerűségére féltékeny Rákosi Mátyás és köre nyomására 1949. május 30-án letartóztatták különböző koholt vádak alapján: kémkedés az imperialistáknak, együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével, kapcsolattartás az 1948-ban kiátkozott jugoszláv kommunistákkal. A per célja egyrészt a Titoval szembeni szovjet szembenállás felé történő szolidaritás hangsúlyozása volt, míg oka Rákosi vetélytárstól való félelme, illetve a korábbi magyarországi kommunisták és moszkoviták közti konfliktus kiéleződése volt. Rákosi az áldozat kiválasztásakor eleinte a mezőgazdaságban különutas Nagy Imre, illetve a népszerű Rajk között ingadozott, ám mivel Nagynak jó kapcsolatai voltak a moszkvai pártvezetésben, ezért az ő áldozatát nehezebb lett volna megindokolni.
Rajk kezdetben minden vádat tagadott, ám vallató elvtársai, Kádár János belügyminiszter és Farkas Mihály meggyőzték, hogy a per célja csak megfélemlítés lesz, és a halálos ítélet végrehajtására nem kerül sor. Rajk ekkor minden ellene felhozott képtelen vádat beismert, amit azonban Péter Gábor és az ÁVH rádión közvetített.
Ezzel kezdődött meg a tisztogatás a sztálini és a szovjet példát követve a Párt belső köreiben is. Vádiratát maga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára készítette, és Sztálin hagyja jóvá. A perben a népbíróság szeptember 24-én népellenes bűntett és hűtlenség vádjával három halálos ítélet hozott (az egyik a Rajké), s utána a Szovjetunió majd az összes népi demokrácia felmondta szerződéseit az „imperialista bérenc” Jugoszláviával. A Rajk-perről ekkor hangzott el a pártvezér Rákosi Mátyás hírhedtté vált dicsekvése: „megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött”. Október 15-én ki is végezték. Felesége 5 évi börtönbüntetést kapott, gyermekük nevelőintézetbe került, ahol "Kovács István"-nak hívták. Senki nem tudta, ki ő valójában.
[szerkesztés] Rehabilitálása
Még 1955 júliusában rehabilitálták, ugyanis Rákosinak nem sikerült leállítani a kommunista rendszer által korábban elkövetett törvénytelenségek felülvizsgálatát, s ebbe beletartozott Rajk László pere és kivégzése is. A szovjet-jugoszláv kibékülés és az SZKP - Sztálin bűneit feltáró - XX. Kongresszusa után Rákosi helyzete tarthatatlanná vált. Elismerte a Rajk-perrel kapcsolatos személyes felelősségét is.
1956 tavaszán Rajk Lászlóné Földi Júlia el el akarta temetni a még akkor is temetetlen férjét. Hosszas egyeztetés után 1956. október 6-ra engedélyezték a rehabilitált Rajk László és Társai nyilvános újratemetését a Kerepesi temetőben. A temetés százezres tömegdemonstrációvá vált. Utána az egyetemisták rendszer elleni tüntetést szerveztek. Emiatt Kádár János két évre Romániába deportáltatta az özvegyet és gyermekét, ifj. Rajk Lászlót.[1] Nagy Imrével együtt tartóztatták le őket, és ők is bent voltak a jugoszláv követségen.
Based on work by