Romák az 1956-os forradalomban

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 decemberéből származik.

Az 1956-os forradalomban számos roma harcolt a szovjet megszállók ellen, közülük sokan életüket adták vagy megsebesültek a magyar szabadságért.

Pontos számadatok részarányukról nincsenek, ahogy az ellenállók számáról sem, a volt harcolókkal készített interjúk és a dokumentumok azonban számos roma forradalmárt tesznek emlékezetessé.

Bizsu, az újpesti cigány fiú - polgári nevén Dilinkó Gábor naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett - négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe. "Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment" – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: "Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt."

Az élettárs, a tizenhét éves cigánylány, akit Kócos, vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok, a Corvin-köz egyik parancsnoka lett. Polgári neve Szabó Ilonka volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben.

Bizsu, aki akkor 22 éves volt, november 4-én, a szovjetek általános támadásakor sebesült meg, fejlövést, comblövést és tüdőlövést kapott. "Sok cigány harcolt a forradalom alatt. Voltunk a Corvin közben tíz-tizenketten romák. Ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláh cigányok" – emlékezett. 2003-ban még élt, Mátyásföldön lakott egy 19 négyzetméteres helyiségben, a volt szovjet laktanya területén.