Salgó László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Salgó László (Budapest, 1910. április 23. – Budapest, 1985. július 24.): magyar főrabbi.

1935-ben szerzett rabbioklevelet, majd rabbihelyettesként és hitoktatóként működött a Budapest józsefvárosi zsinagógában, 1945 után ugyanott főrabbi lett. 1959-től a Budapest Rabbiság igazgatójaként (rituális főfelügyelőként) és az Országos Rabbiképző Intézet tanáraként is tevékenykedett. Tagja volt az Országos Rabbitanácsnak. 1971-től haláláig országos főrabbihelyettes, a budapesti Dohány utcai Főtemplom vezető rabbija. 1981-től országgyűlési képviselő volt.

[szerkesztés] Főbb művei

• A Baraita (Bp., 1932); A fővárosi zsidóság vallási élete (Új Élet Naptár, 1959);
• Emlékek a Zsidó Gimnázium első évtizedéből (Magy. Izraeliták Orsz. Képviselete (MIOK) Évkönyv, Bp., 1970);
• Emlékeimből (MIOK Évkönyv, 1983-84, Bp., 1984).