Sarkadi Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sarkadi Imre (Debrecen, 1921. augusztus 13. - Budapest,1961. április 12.) Kossuth-díjas (1955) és József Attila-díjas (1951, 1952, 1954) magyar író, újságíró.
[szerkesztés] Élete
Sarkadi Imre életútja, önmagában is egy kalandos regény, fordulatos, rövid de teli változatossággal, örök tanulással, élmények halmozásával. Sajnos máig tisztázatlan halála kettétört egy olyan pályát, ami a legnagyobbak, közé emelhette volna. Kezdte, mint gyógyszerészsegéd 1941-ben, Debrecenben. 1943-tól-44.-ig nyomdászként dolgozott. Munka mellett a debreceni egyetemen jogot hallgatott. 1946-ban Budapestre költözött, ahol újságírással kezdett foglalkozni, hamarosan a Szabad Szó felelős szerkesztője lesz. 1950-ben a Művelt Nép segédszerkesztőjeként folytatja. 1954-55-ben az Irodalmi Újság munkatársa lett. 1955-57-ben a Madách Színház dramaturgja. A parasztság szocialista átalakulásának legfőbb ábrázolója. Első írásai a Válasz-ban és a Csillag-ban jelennek meg. Kezdeti írásain meglátszik Móricz Zsigmond hatása, Későbbi írása egyre tragikusabb, egyre drámaibb hangvételűek. Írásai is tükrözik lelkiválságát, egyre pesszimistább, egyre kiábrándultabb, talán ezért terjedt el, hogy öngyilkos lett, pedig jellemzően virtuskodó alkat volt, aki, negyven évesen is tudott gyerekesen viselkedni.
[szerkesztés] Művei
- 1943 A próféta
- 1947 Népgyűlés és hitvita
- 1947-1953 Kőműves Kelemen
- 1948 Pokolraszállás
- 1948 A szökevény
- 1948 Ödipusz megvakul
- 1948 Párbaj az igazságért
- 1948 Népítélet
- 1948-1949 Elektra
- 1949 Gál János útja
- 1953 Tanyasi dúvad
- 1955 Kútban
- 1955. Szeptember
- 1960 A bolond és a szörnyeteg
- 1960 Oszlopos Simeon
- 1961 A gyáva
- 1961 Elveszett paradicsom