Soltész Nagy Kálmán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Soltész Nagy Kálmán (Miskolc, 1844 – Miskolc, 1905. december 6.) királyi tanácsos, Miskolc polgármestere.
Középiskoláit Miskolcon végezte, jogi tanulmányait Kassán és Eperjesen folytatta. 1868-ban ügyvédi vizsgát tett. 1865-ben ún. kiskövet volt Horváth Lajos akkori országgyűlési képviselő mellett. 1867-69. között egyháztanácsi jegyző a református egyháznál, tiszteletbeli megyei esküdt, a miskolci nemzeti kaszinó titkára és később igazgatója.
1870–71-ben a városi sommás bíróságnál mint bírósági jegyző működött. Ekkor volt egyházi tanácsos és 1873–77-ig városi tiszti ügyész. 1875-től az ebben az időben megalakult miskolci szabadelvű párt elnöke, 1877-től 1878-ig pedig a megyei árvaszéki ülnök volt. 1878-ban és később még kétszer újra megválasztották polgármesterré.
1887-től a borsod-miskolci gőzmalom, valamint a miskolci takarékpénztár igazgatósági tagja. Több közjótékonysági és közművelődési intézmény vezetésében vett részt, így a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumegyesület elnöke volt. 1881-ben megkapta a Ferenc József-rendet, 1890-ben pedig a királyi tanácsosi címet. Az 1901-es választáskor Miskolc város déli kerülete szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választotta. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak.
Cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1882, Esküdtszéki levelek) jelentek meg, programbeszédei a helyi lapokban, országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkája: Miskolcz város tekintetes képviselő közgyűléséhez hivatalos jelentése az 1878. aug. 30–31. árvíz lefolyásáról, annak pusztításairól és az árvízbizottság működéséről. Miskolcz, 1879.
Miskolcon utca viseli a nevét.