Széchenyi Ödön

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Széchenyi Ödön (Pozsony, 1839. – Konstantinápoly, 1922.) Széchenyi István fia.

21 évesen került Pestre, ahol a közlekedés szinte minden ágával foglalkozott. 1862-ben Londonba utazott a világkiállításra, itt került kapcsolatba a szervezett tűzoltással, amikor felkereste a Fire Brigade-ot. Magyarországon támogatókat keresett és talált, így 1863-ban megalakulhatott a budapesti önkényes tűzoltó egylet.

Gróf Széchenyi Ödön, jóllehet az önkéntes tűzoltóság meghonosítása mellett tört lándzsát és minden erejével az önkéntes tűzoltótestület megszervezésén fáradozott, már az erre irányuló mozgalma kezdetén is úgy vélekedett, hogy a tűzoltó szertárnok és gépész kapjon fizetést, a gépek takarítására pedig hat szolgát fogadjon fel az önkéntes egylet. Megalakulásuk után valóban fogadtak fel szolgákat – akik egyenruhát is kaptak – a szerek és felszerelések takarítására, karbantartására. Mivel azonban a nappali szolgálat ellátása nem volt biztosítva, a gróf belátta, hogy az önkéntes tűzoltóegylet egyedül nem lesz képes megfelelő és kifogástalan módon ellátni a tűzoltói szolgálatot, s már 1869-ben javasolta a hivatásos városi tűzoltóság felállítását. A tanács megértéssel fogadta előterjesztését, pártolóan vitte a közgyűlés elé és a annak hozzájárulásával megkezdhette a szervezést.

Így történhetett meg, hogy az önkéntes és a hívatásos tűzoltóság majdnem egyidőben – néhány nap különbséggel – kezdte meg a szolgálatát. 1870. február 1-jétől a két tűzoltóság – az önkéntes és a 12 fős fizetett, azaz hivatásos – közösen látta el a tűzoltás nehéz feladatát gróf Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt, aki az önkénteseknek választott, a hivatásosaknak a két város által megbízott vezetője volt. Ez azt jelentette, hogy gróf Széchenyi Ödön vette a fáradtságot és bizony tömlőt cipelt, pucolt, vagy éppen halzsírral kente be azt, amikor az volt a feladat. Nagy megbecsülés és tisztelet övezte elszántsága és komoly lelkesedése miatt. Bizony jellemző volt rá ez a küzdelem és a munka, kitartás, emberszeretet és türelem. Szilárd jelleme, türelme, elszántsága segítette sikerének eléréséhez. Széchenyi Ödön gróf, amikor Konstantinápolyban járt 1870 júniusában, éppen pusztító tűzvész után érkezett. A június 5-i tűzvészben leégett az angol követség háza, az olasz színház, az amerikai és a portugál konzulátus, a francia fürdők, a német szeretetház, az örmény-katolikus és katolikus érsekség épületei. A követségek és konzulátusok közbeléptek a török portánál, hogy a város védelmére rendszeres tűzoltóságot szervezzen meg. Mivel Széchenyi éppen ott járt, felajánlotta a segítségét, hogy magyar mintára felállítja a hivatásos és önkéntes tűzoltóságokat. Gyakorlatilag nem történt semmi, 1873-ig húzódott az ügy, közben pusztító tűzvészekkel. 1873-ban a külföldiek erőteljesen panaszkodtak a török hatóságoknál, hogy az ígéretek ellenére nem történt semmi. Természetesen közben is sok nyugati érdekeltségű épületet ért tűzkár, de ’73-ban megint nagyobb számban. 1874 elején már nagyon határozottan szorgalmazták a külföldi követségek a tűzoltóság létrehozását és jelöltjük Széchenyi volt, akinek addigra Európa szerte már ismert volt a neve, mivel a magyarországi tűzoltóságok megszervezésével és elért eredményeivel a legjobbak között voltak tűzoltói. A szultánra az orosz nagykövet is óriási nyomást gyakorolt, de természetesen ő orosz tűzoltótiszteket akart Konstantinápolyba hozatni. Ezzel a kezdeményezéssel szemben az európai összefogás majdnem kevésnek bizonyult. Az orosz követ tűzoltókat hozatott és nagyszabású bemutatót tartott. Széchenyi időben értesült a dologról és ő is tűzoltókért küldetett, akik pár nappal az orosz bemutató után megmutatták saját felkészültségüket. A szultán a fegyelmezett katonás csapat pontos és összeszokott gyakorlata láttán, ami szinte hang nélkül, gyorsan és látványosan zajlott le, számot adva szakértelemről, felkészültségről, bátorságról és csapatszellemről, azonnal megbízta Széchenyit, hogy az ő szervezésében – magyar mintára – hozza létre a török tűzoltóságot.

Természetesen mostoha körülmények között és rengeteg előítélettel, nehézséggel, anyagi gonddal kellett megküzdenie, csapatot alakítania, felszerelnie a tűzoltóságot. Az évekig tartó munka olyannyira elhúzódott, hogy a gróf végül Konstantinápolyban maradt, s ott is halt meg 1922-ben. Közben többször hazalátogatott, tervezte hazaköltözését, de nem adódott rá alkalma és módja. A török–görög háború, majd az első világháború és Trianon megviselte a grófot, örömét a tűzoltóságban, a szolgálatban lelte. Idős korában is kijárt a tüzekhez, irányította az oltást. Az egymást váltó török szultánok megbecsülték, több kitüntetést, rangot kapott, állítólag ő volt az első keresztény, aki a Pasa vagy Basa címet úgy kapta meg, hogy nem kellett hitét elhagynia és a muzulmán hitre áttérnie. Széchenyi basa a legnagyobb rangú tábornokok közé tartozott, temetése katonai és tűzoltó megemlékezés mellett a szultán képviselőivel török–magyar temetés volt, Isztambulban a pasa-gróf végrendelete szerint. Közéletei tevékenységét jelzi, hogy részt vett számos egyesület megalakításában.

Nevéhez fűződik többek között: • az Első Magyar Utazási Társaság • a Budapesti Hajós-Egylet • a budai népszínház alapítását segélyező bizottmány • a Magyar Kereskedelmi és Iparegylet • a Magyar Kertészeti Társulat.

Vállalkozásai és tervei között szerepelt • egy folyami hajóút létesítése a Fekete-tenger és az Atlanti Óceán között. Ez volt a Hableány útja, amiért a francia Becsületrendet adományozott neki III. Napóleon császár. • gõzkomp-járat Buda és Pest között, • az országúti gőzmozdony közlekedés, • az utcai hirdetőtáblák, • szállodák építése, • a Népszálló építése, • a budai gőzsikló • a Gellért-hegy rendezése, • és a Magántávirda felállítása.

A „tűzpasa”-ként tisztelt Széchenyi Ödönt Európaszerte és Törökországban számos magas kitüntetésben részesítették, míg Magyarországon szinte alig ismerték érdemeit.

[szerkesztés] Források

• Horváth Tivadar és Minárovics János írása