Szücsi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Régió | Észak-Magyarország | ||||
| Megye | Heves | ||||
| Kistérség | Gyöngyösi | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 17,39 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 3034 | ||||
| Körzethívószám | 37 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Szücsi község Heves megye Gyöngyösi kistérségében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szücsi a Mátra délnyugati részén, Gyöngyöstől 14 km-re nyugat-északnyugatra fekvő, 1700 lakosú település. Megközelíthető az M3-as autópályáról Gyöngyös és Hort irányából, valamint a 21-es főútról, Selyp irányából.
[szerkesztés] Története
A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglaláskori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. A 19. század első felében a Wagner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szücsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Szidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel.
A I. világháborúban 220-an vettek részt és 56-an haltak hősi halált. A II. világháború idején a község 2 hétig tartó álló harc után 1944. december 6-án szabadult fel. A községházát találat érte és így az iratok nagy része elpusztult.
1950. október 22-től önálló tanácsú község a Hevesi járásban. 1951-ben a község határában nagyarányú bányafeltárási munkálatok kezdődtek meg, amelynek eredményeképpen 1955-től két lignitbánya és egy altáró működött, egészen az 1960-as évek elejéig, a bánya bezárásáig. Az 1990. évi rendszerváltás óta önálló önkormányzattal rendelkezik.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A községben született Bajza József, a magyar kritikairodalom megteremtője, Kossuth Hírlapjának, a Kritikai Lapok és az Athenaeum szerkesztője, a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) első igazgatója. A Bajza-kúriában Emlékmúzeum található.
- Háborús emlékhelyek: a juhakol, amely 1944 telén a szökött katonáknak adott menedékhelyet. A községben andezittufába vájt pincesor található, ahova a front átvonulásakor a faluból többen menekültek.
- A településen színvonalas Asszonykórus működik.
- Klasszicista stílusú templomát 1825-1828 között építette Rábi Károly. Szabadon álló, egyhajós, homlokzattornyos épület. Védőszentje: Szent Kereszt.
- Nepomuki Szent János szobra a templom előtt bal oldalt helyezkedik el. A színes kőből faragott szobrot 1872-ben újították fel.
- Az I. és II. világháború hőseinek állít emléket a templomkertben lévő hősi emlékmű.
- A templom kertjében található a község múltja rendkívül szomorú eseményének emléke, egy kopjafa, mely a volt X-es aknában 1959-ben történt bányaszerencsétlenség 31 áldozatának állít emléket.
- A természeti és környezeti adottságok kedvezőek a szőlő termesztésre, a település a mátraaljai történelmi borvidék része. Északi oldalán az idelátogató turista tufába vájt, sajátos hangulatú borospincék sorát találja.
- A Táncsics Mihály u. 4. sz. alatti magánterület, a hagyomány szerint az egykori Pálos-rendi szerzetes kolostor romja. A terméskőből álló középkori falak részben 15. századiak. A fennmaradt gazdasági épület kétharmad része alatt pince helyezkedik el.
- A település déli határában festői szépségű tavak vonják magukra az ide látogatók figyelmét. Mindhárom tó hallal telepített, a meghatározó halfajta a ponty, de található itt keszeg, harcsa, csuka, süllő és amúr is.
Based on work by Fozo,