Szabó Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szabó Imre (Békás, 1814. október 10.–Szombathely, 1881. február 28.) író, püspök, tanár.
Pápán, majd Győrben járt középiskolába. Tanára, Czuczor Gergely biztatta írásra. 1831-től Pesten papnövendék, 1837-ben szentelték pappá. 1838-tól a veszprémi szeminárium tanára. 1845-től plébános Csicsón, majd a budapesti egyetem hitszónoka, 1848-ban a „Katholikus Néplap” alapító szerkesztője. A szabadságharc alatti magatartása miatt vidékre helyezték. Felsőiszkázon plébános, majd két évig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1869-től veszprémi kanonok, 1871-től szombathelyi püspök. 1869-től tagja az MTA-nak is. 1861-től négy ciklusban, Deák-párti programmal országgyűlési képviselő volt. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. Irásaival mindenek előtt a falusi embereket kívánta szolgálni. Erkölcsnemesítő színdarabokat fordított, népies elbeszéléseket írt.
[szerkesztés] Műveiből
- Tanácsadó a falusi nép számára. Pest, 1848.
- Az egyház hivatása új alkotmányunk irányában... Pest, 1848.
- A zsellér leány. (elb.) Esztergom, 1850.
- Elveszett fiú. (elb.) Esztergom, 1851.
- Néphez alkalmazott egyházi beszédek... Eger, 1854.
- A falu őrangyala. (r.) Eger, 1862.
- Rozzant szekér, sánta ló. (elb.) Pest, 1865.
- Népnevelési egyletekről. Esztergom, 1868.
- Egyházi beszédek. 1-3. köt. Bp. 1903.
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. Szombathely, 1929.
Based on work by