Szauron

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Szauron, a Gyűrűk Ura, a maia maga a testet öltött gonoszság. Nemcsak azt tervezi, hogy elfoglalja egész Középföldét, hanem a hatalma is megvan hozzá.

[szerkesztés] Nevéről

A másodkortól kezdve sinda eredetű szóval kegyetlen Gorthaurnak vagy Sauronnak nevezték; utóbbi vált elterjedté a harmadkorban ellenségei közt; mindkét elnevezés a "thaur" = "visszataszító, ellenséges" szóból származik (ezeket a neveket azonban Mordorban és vazallus államaiban tilos volt kiejteni; szolgái leginkább Lugbúrznak nevezték, vagy csak egyszerűen "Ő"-nek).

[szerkesztés] Tettei

A Valaquenta (megjelent a Szilmarilok c. kötetben) az Óidőkben Aule, a kovács-vala szolgálója volt, ám nemsokára átállt Morgoth, a Sötét Úr pártjára. A Nagy Ellenség szolgájaként a korszak végén urával együtt vereséget szenvedett.

A Másodkorban visszatért Középföldére. M. k. 1000-ben Szauron megrémülve a dúnadánok partraszállásaitól és legnagyobb életben maradt ellenségével, Gil-galaddal való formálódó kapcsolataiktól, megerősítette Mordort, és építeni kezdte keleti erőd-fővárosát, Barad-dúrt, közben tetszetős testi alakot és a valák bölcs, tudós és jóságos küldöttének szerepét magára öltve tárgyalásokat kezdett az eldákkal, ennek eredményeképp azonban csak Eregionban ért el sikereket. A Szilmarilok (Európa kiadás: 335. old.) szerint magát Annatarnak (az "Ajándékok Ura") nevezve, felkereste Gil-galadot és Elrondot, s talán egyéb nolda vezetőket; azok azonban Celebrimbor kivételével ajtót mutattak neki. A források némileg ellentmondásosak a tekintetben, hogy felismerték-e, kicsoda valójában; A Szilmarilok szerint Gil-galad és Elrond "bár nem tudták, valójában kicsoda, nem engedték" Lindonba; ugyanakkor pár sorral lejjebb: "de másutt a tündék örömmel fogadták, nem hallgattak a Lindonból érkező hírnökökre, hogy vigyázzanak, mert Szauron felvette az Ajándékok Ura nevet". A Gyűrű keresése 280. old. egy jegyzete szerint Galadrielt egy Aulëndil ("Aulë szolgája") nevű „reinkarnáció” alakjában környékezte meg, annnak azonban szöget ütött a fejébe, hogy Valinorban nem látott efféle alakot Aulë kíséretében, így nem fogadta jóindulattal. Meg kell jegyezni, hogy ha tette bölcs volt is, indoklása bizonyára téves, s életében ez egyszer Szauron mégis csak legalább félig igazat mondhatott, ugyanis a Valaquenta szerint Valinorban tényleg Aule szolgálója volt, s csak később állt át Melkorhoz.

A Gyűrű keresése (264. ill. 280. old.) ezt az álca-epizódot még részletesebben írja le: Szauron eszerint egy mágus vagy ahhoz igen hasonló alak képét öltötte magára. A mágusok, istarok, a valák Szauron elleni küldöttei ekkor még nem érkeztek át a Tengeren túlról Középföldére, de a tündék egyes jóslatokból következtettek létezésükre, Szauron pedig, mint egykori ainu (maia), valószínűleg a világ kezdete óta tudott róluk egyet s mást. Magát Annatarnak ("az Ajándékok Ura"), Aulëndilnek ("Aulë szolgája") vagy Artanónak ("Kovácsmester") nevezve, sikerült magának megnyernie Celebrimbort és az eregioni tünde-kovácsokat, akik nem ismerték fel, hogy valójában leghalálosabb ellenségük, Morgoth legnagyobb és leggonoszabb szolgájával akadt dolguk. Szauron mint ál-kovácsmester összetartozó testvériséggé kovácsolta a Celebrimbor vezette tünde-kovács társaságot, mely magát Gwaith-i-Mírdainnak (az "Ékkőfaragók Népe", röviden Mírdain) nevezte; majd rávette őket, hogy ragadják ki Eregion vezetését Celeborn és Galadriel kezéből (ez megtörtént kb. 1350 és 1400 között). Galadriel ekkor távozott Mórián át Laurelindórinanba (amit ekkoriban általában röviden Lórinandnak neveztek); a törp-tárnáktól és lakóiktól egyaránt idegenkedő Celeborn e beszámoló szerint ott maradt Ost-in-Edhilben.

A Másodkor 1500 éve körül Szauron álalakban együtt dolgozott Celebrimorral, hogy létrehozzák a Hatalom Gyűrűit. Végül megalkotta az Egy Gyűrűt, hogy mindent az uralma alá vonjon, és saját erejének nagy részét is a munkába ölte. A Hármat nem sikerül beszennyeznie (azokat később elrejtették), de a Hét (a törpöké), és a Kilenc (emberkirályoké) az uralma alá került. Szauron, akit feldühített, hogy a tündék felett nem sikerült megszereznie a hatalmat, megpróbálta őket erővel leigázni. A háború azonban nem kedvezett a Sötét Úrnak: Gil-galad és a vele szövetséget kötő númenori hajóhad visszaűzte Mordorba. Szauron ekkor orkokat és egyéb gonosz fajzatokat gyűjtött össze. Az emberek királyának kiáltotta ki magát, de Ar-Pharazon Númenorból Középföldére hajózott, és elvette tőle a címet. A númenori uralkodó hazavitte magával Szauront, aki álnok szavaival megrontotta a királyt, és előidézte Númenor pusztulását. Nyugathon pusztulásakor a teste is megsemmisült, s utána soha többé nem volt képes embernek tetsző alakot ölteni. Szelleme visszatért Mordorba. Eközben Elendil és fiai (Isildur és Anárion) Númenorból középföldére kerültek, és megalapították Arnor és Gondor birodalmát. Szauron a Másodkor 3429-dik évében megtámadta Gondort, és elfoglalta Minas Ithilt, amely később Minas Morgul néven vált ismertté. Isildur Arnorba menekült. Végül a Másodkor 3434-ben az emberek és tündék Utolsó Szövetsége a dagorladi csatában, Mordor kapujánál legyőzte Szauron hadát, és ostrom alá vette a Fekete Földet. Gil-galad és Elendil 3441-ben legyőzték Szauront, de a csatában ők maguk is hősi halált haltak. Isildur levágta Szauron kezéről az Egy Gyűrűt, de nem volt hajlandó elpusztítani. Mivel Szauron saját hatalmának alapjait kovácsolta bele a Gyűrűbe, ezért szelleme mindaddig elpusztíthatatlan marad, amíg a Gyűrű létezik.

A Harmadkor ezredik éve körül ismét álalakban bukkant fel, ezúttal, mint Dol Goldur boszorkánymestere. Mesterkedéseinek köszönhetően Arnor elpusztult. Amikor a Fehér Tanács 2941-ben kiűzte Szauront Dol Goldurból, aki visszatért Mordorba, és nekilátott, hogy felkészüljön a nyílt háborúra. A Harmadkor végére ismét hatalmas erőket gyűjtött maga köré; maga mellé állította a Szarumán uralta Vasudvardot, elfoglalta a gondoriak utolsó keleti védvonalait. Árnyéka egész Középföldére rátelepedett, a Keletet uralma alá hajtotta, a Gondortól délre fekvő országokkal (pl. a déli emberek khandi országával és a délföldiekkel, mint a Haradi Birodalom és Umbar kalózai) pedig szövetséget kötött; mígnem a Gyűrűháborúban hadai minden még szabad országot megtámadtak, úgy északon, mint délen. A Gondorra támadó déli hadseregét mégis negfutamították, és a Gyűrűt közben megsemmisítették, és így Szauron elpusztult, szolgái pedig szétfutottak, Középfölde nagy része ott, ahol nem voltak szabad vagy Gondorral szövetséges országok, pedig terveivel ellentétben újra a gondori emberek királyainak uralma alá került, akiket ez a gonosz szellem ősidők óta gyűlölt és rettegett.