Szente Pál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szente Pál (Nagyharsány, 1747. - Karancs, 1821. szeptember 18.) református lelkész
[szerkesztés] Élete
A kis-kecskeméti Zenthe család Sarja. Hat évig Nagykőrösön tanult, innen a debreceni főiskolába ment, ahol 1768. április 28-án lépett a felső osztályba és ugyanott tíz évet töltött, viselvén syntaxis praeceptorságot. Ennek végeztével 1778-ban Hajdúszoboszlón lett rektor. 1782-ben Utrechtben tanult, ahonnan augusztusban Heidelbergbe ment. Magyarországra visszatérve Darócon lett pap; itt szolgált hat évig, de betegeskedése miatt a daróciak nem állhatták, ezért Mohácsra távozott, shol hat évig működött. Itt is sok kellemetlenség érte, ezért 1805-ben Karancsra rendeltetett, ahol 1815-ig folytatta hivatalát. Ekkor megvakult és káplánok szolgáltak helyette haláláig.
[szerkesztés] Munkája
Magyar oskola, azaz I. Magyar Grammatika, mely a magyar nyelv természetének fundamentumát felfedezvén a magyart magyarul tanítja. II. Magyar oratoria. III. Magyar poezis, melyek az úgynevezett szép mesterségeket lerajzolják. Ezeket követi: A megholt és élő nyelvek lajstroma, a tudományoknak a négy fő tehetségek való tükörével. A nemzet javára, született nyelvének kipallérozására készítette. Pest, 1792.
Kéziratban: A mohácsi ref. ekklésiának historiája...
Based on work by Pusher Wikipédia felhasználó(k).