Szonáta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
„Sonare” (olasz), hangszeren játszani, szóból ered.
1640-ben indult fejlődésnek. Elkülönültek egymástól:
- templomi szonáta (sonata da chiesa; "chiesa" = templom)
- kamaraszonáta (sonata da camera; "camera" = szoba)
1680-as és 1690-es években közeledtek egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a szonáta.
Kb. 1750-től a szonáta jelentése:
- szonáta, mint műfaj: Többtételes hangszeres mű. Általában négy tételes, néha három. Első tétele általában szonátaformájú.
- szonátaforma: Meg kell különböztetnünk a többtételes szonátaszerkezetet, szonátaciklust, az egyes tételen belül érvényesülő szonátaformától. A klasszikus formavilágot teljes egészében a szonátaelv uralkodása jellemzi. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene). A klasszikus szonáta nyitótétele általában szonátaformájú.
- A szonátaforma általában 3 részes:
- bevezetés - expozíció
- kidolgozás
- visszatérés - repríz
- Ez a három rész Beethoven művészetében tovább bővült: a kóda szerepét és méretét megnövelte, ezáltal négy részes lett a szonátaforma
Based on work by