Tarbucka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Tarbucka a Nagy Magyar Alföld északi részén a Bodrogköz közepén húzódó dombság. Szlovák részről a Kelet-szlovákiai-síkság (Východoslovenská nížina) déli részén terül el. A Bodrog folyó bal partján, Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Kiskövesd (Malý Kamenec), Nagykövesd (Veľký Kamenec) és Szomotor (Somotor) községek határában. Említésre méltó magaslatai és tengerszint feletti magasságuk: Tarbucka 277m, Szentiván 272, Csipkés 210m, Akasztódomb 160m, Bakhegy 150m.
[szerkesztés] A felszín kialakulása és szerkezete
A dombság magját kipreparált vulkáni alakulat képezi, melynek északi lejtőit homok fedi.
A harmadkori vulkanizmus terméke. Kőzetei: riolit, sötétszürke andezit, vörös és sárga tufa.
Az ábrán látható bányák az 50-es évekig működtek, ezekben a fent említett kőzeteket termelték és építkezési célokra használták.
A magaslatok tetőinek kivételével az egész dombságot a jellegzetes szélkorróziós képződmények, a futóhomok és homokdűnék borítják, melyek a folyók által képződő, finom szemcséjű törmelékes anyag (a Kárpátok lejtőiről származik). Kisebb-nagyobb megszakításokkal ezt a finom szemcséjű barna homokot is bányászták, szintén építkezési céllal.
[szerkesztés] Természetes vegetáció
A termőföld vizsgálatánál megállapítható, hogy optimális feltételei vannak egyes növényi fajok megtelepedésében.
Az ábrán láthattuk az erdős, füves, szőlőtelepítéses területeket. Az erdök 80%-át a 19. század második felében telepített akácosok, a 20%-ot pedig gyertyános tölgyesek alkotják. A dombtetőket füves sztyepp és cserjés-bozótos növényzet borítja.
A kopár részeken vékony talajréteg képződött, itt a sziklakerti növényi társulások otthonosak.
Bodrogszerdahely panorámája a Tarbuckáról dél, nyugat, észak irányban. A horizonton Zempléni-hegység, Tokaj-Hegyalja és Sátoraljaújhely Sátorhegye. A tokaji borvidék az UNSCO világörökség része [1]
Based on work by