Utolsó tatárjárás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Utolsó tatárjárás: 1717-ben az Erdélybe betört krími és dobrudzsai tatárok nagyszabású akciója.
1716-ban újabb osztrák-török háború robbant ki, melyet III. Károly indított Velence oldalán a törökök teljes kiűzésére a még megszállt területekről. Miután az oszmán hadak több súlyos vereséget szenvedtek az osztrák császári és magyar királyi hadaktól, s 1717 augusztusában Nándorfehérvár (Belgrád) is elveszett, III. Ahmed parancsára a török hűbéres krími tatárok a dunai hordákkal betörtek Erdély területére. Pusztításuk főleg Székelyföldet érintette, de egyes csapataik az alföldi részekig is elhatoltak.
Rövidesen a vármegyei hadak hajdú és pandúr csapatai rövid idő alatt szétverték a tatár seregeket és kikergették őket az országból. Bár a tatár betörés néhol barbár pusztításokat okozott és egyes helyeken, mint Ugocsa vármegyében ismét az etnikai összetétel megváltozását okozta, de nem volt olyan hihetlen mértékű, mint mondjuk a török kiűzése (1683-99) idején. Az utolsó tatárjárással a nagyobb támadások véget értek, de még évtizedekig történtek szórványos betörések a török birodalom felől, azonban ilyen nagy akcióra soha sem került sor a későbbi török elleni háborúkban.
[szerkesztés] Forrás
- Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum 2004.
