Vér András menedéklevele
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vér András menedéklevele, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi azt a pár soros papírlapot, amelyen a legrégibb magyar nyugtatványt, Vér János úgynevezett menedéklevelét olvashatjuk, s amely 1493-ból származik.
E nyelvemléket Gyömrőn, a gróf Teleki család levéltárában találták meg a XVIII. század végén. Korára nézve a rajta szereplő évszámok különböző olvasata révén háromféle nézet is uralkodott: 1473-ból, 1423-ból s végül az 1493-as évből valónak állítoták, amely utóbbi datálás a helyes. Ez az évszám megfelel a Vér Andrásról ismeretes történelmi adatoknak is, ő ugyanis II. Ulászló magyar király udvarnoka volt, s szintén tőle őriz az Országos Széchényi Könyvtár egy kilenc évvel később kelt záloglevelet is. Ennek írása a nyugtával teljesen azonos. Ez utóbbi, 1504-ben kelt nyelvemléken Vér András „muronyi”-nak nevezi magát, s e muronyi Vér András nevével a XV. század utolsó három évtizedéből való iratokon igen sűrűn találkozunk.
Jenő helység, ahol a nyugta kelt, a Fehér-Kőrös másik partján éppen szemben fekszik Erdőheggyel, ahonnan Erdőhegyi Balázs, Vér András adósa származhatott; a levélben említett Székudvar pedig Erdőhegytől nyugatra van.
A nyugta szövege: „Én Vér András adom én kezem írássát, hogy adós volt volna én nekëm Erdőhëgyi Balázs száz forinttal, Szíkudvarnak zálagossága szerént és az száz forintnak húszát mëgadta; az húsz forintrúl én Vér András tellyes mënedekët adtam ez Erdöhëgyi Balázsnak. Adatott Jenőben kiskarácsony estin, 1493. Ennek másját Erdőhëgyi Balázsnak adtam."
[szerkesztés] Források
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)
Based on work by Z-man,