Veszprémgalsa

A falut átszelő Kígyós-patak hajdan megyehatárt is jelölt. Veszprémgalsa Zalagalsa és Veszprémpinkóc egyesítéséből keletkezett, 1969. január elején. A Galsa helységnév a Galsa sze- mélynévből származik, mely szláv eredetű. A Zala előtag a megyei hovatartozással kapcsolatos. Első említése 1268-ból való. A XIV. század derekán adásvétel útján Himfi Benedek birtoka. Határa ekkor kb. 1500 hold. A Himfiek birtoka Esegvári Ferenc tulajdonába került. 1420-tól birtokos a faluba a Csabi Bazsó család. A két család a XVI. század végéig birtokolt. 1627-ben a falu egy része az Eszterházyak, másik része közbirtokosok kezén volt. Galsa nemesi társadalmából kiemelkedik a Polgár család, (1700-ban Polgár Istvánt nemesnek jegyzik fel és Galsa egyik birtokosának). A település a XVI-XVII. században jobbágyfalu. Az 1660-as évek közepén a falu elnéptelenedett. 1700 és 1711-ben Galsa ismét lakott, az 1720-as években települt véglegesen újra. A falu megélhetési forrásai a földművelés és az állattenyésztés. A falunak nagy a malomkultúrája. 1366-ban a Sárosd vizén három malmot jegyeztek fel, 1662-ben vízimalma a falu keleti végén állt, Sárosd község irányában. 1724-ben Kőmalom néven említik, 1799-ben kétkerekű malmáról tesznek említést az írások. A lakosság lélekszáma az 1720-as évektől gyarapodott. 1890-ban ötszáz lakosa volt. Ezt a számot már csak a Veszprémpinkóccal történt egyesülés után szárnyalta túl, a lélekszám azóta fogyóban van. Galsa népe 1773-ban magyar és szabadköltözködésű. 1700-ban lakosságát evangélikusnak mondták, később a katolikusok száma is megszaporodott. 1778-ban Péter és Pál tiszteletére építettek új templomot. A falu népessége a XIX. század folyamán alig fejlődött, 1890-ben ötszáz lakosa volt. 1949-ben lakosságának 74%-a élt mezőgazdaságból, az aktív keresők közül 97 volt ingázó. A tsz-szervezés 1959-ben kezdődött meg, lényegében ettől az időponttól kezdve kezdett megszűnni a helyhez kötött életforma. Veszprémpinkóc neve ugyancsak szláv eredetű. Pinkóc nevét először 1764-ban jegyezték fel, nemesek lakták, többségük katolikus. 1785-ben leányegyházként Tüskevárhoz tartozott. 1785-ben 119-ben lakosa volt. Egy 1797-ben készül térkép Tornapinkócként jelöli a települést. Önálló községként először az osztrák, majd az 1869. évi népszámláláskor hallatott magáról, ekkor 172 lakos élt itt. Határát (129 holdat) később szakították ki Apácatorna területéből. Törpe község volt 1941-ben 211 lakossal. Önálló maradt a tanácsválasztások idején is, pedig akkor már teljesen összeépült Zalagalsával. Egyesülése előtt Kisberzsennyel alkotott közös tanácsot. Veszprémgalsának 1970-ben 564 lakosa volt, négy utcával és 150 lakóházzal. A lakosság többsége az ajkai bányákban és ipari üzemekben, a helyi és környéki tsz-ekbe dolgozott. A fő üzemág az állattenyésztés és a földművelés volt. A villany 1949-ben gyulladt ki a községben. Veszprémgalsa 1970-ben négy község közigazgatási központja volt. Hozzátartozott Hosztót, Szentimrefalva és Zalaszegvár. Később Veszprémgalsa is a többivel együtt a csabrendeki községi közös tanács községe lett. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyzőséghez tartozik. A község vezetékes vízzel, gázzal, telefonhálózattal ellátott, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. Intézményei: klubkönyvtár, orvosi rendelő, községháza.