Zichy Jenő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zichy Jenő, gróf (Sárszentmihály, 1837. július 5. – Merán, 1906. december 26.) szakíró, politikus, Ázsia-kutató, az MTA tiszteleti tagja (1899).
Fejér vármegyében született. Tanulmányait Székesfehérváron és Németországban végezte. 1860-ban Fejér vármegyében lett főszolgabíró. 1861-ben és 1865-től országgyűlési képviselő (1870-ig deák-párti, azután pártonkívüli, utóbb 1903-ig szabadelvű párti, majd haláláig ismét pártonkívüli). 1881 – 1906 között az Országos Iparegyesület elnöke volt. Közreműködésével 86 városban indult meg az alsófokú iparoktatás. Nevéhez fűződik az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás megszervezése. Tudományos expedíciókat vezetett. Oroszország-ba és Ázsiába a magyarság eredetének felkutatására irányultak. 1901-ben Budapesten létesített magánmúzuemot. Gyűjteményét a fővárosra hagyta.
[szerkesztés] Főbb művei
- Emlékirat a magyar ipar fejlesztése érdekében (Budapest., 1880);
- Népnevelési egyesületek létesítése (Bp., 1880);
- A munkáskérdésről (Bp., 1883);
- Kaukázusi és közép-ázsiai utazásai (I – II., Bp., 1897);
- Oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója (Bp., 1899);
- Harmadik ázsiai utazása (I – V., Székesfehérvár, 1900 – 1905);
- Az önálló vámterületért (Székesfehérvár, 1902).
[szerkesztés] Emlékezete
Nevét utca őrzi Budapest VI. kerületében.
[szerkesztés] Források
- Magyar Életrajzi Lexikon
Based on work by