Himnusz

Hungarian Lyrics

Literal Translation

Poetic Translation

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

O Tuhanku, rahmatilah negara Hungary
Dengan rahmat dan kemurahan
Hulurkan padanya jagaanMu
Semasa pertembungan dengan musuhnya
Lama dirundung malang
Berikan padanya kelegaan
Negara ini telah menderita bagi semua dosanya
Yang lalu dan masa hadapan!

O, Tuhanku, rahmatilah (Magyars)]]
Dengan rezki dan kebahagiaan!
Dengan bantuan Mu menegakkan keadilan,
Muncul berjuang di mana musuh berada.
Takdir, yang sudah lama tidak ??frown,
Bawakan padanya kegembiraan dan cara;
Menebus kesedihan yang melanda
Dosa yang telah lalu dan di masa hadapan.

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

You brought our ancestors up
Over the Carpathians' holy peaks
By You was won a beautiful homeland
For Bendeguz's sons
And wherever flow the rivers of
The Tisza and the Duna
Árpád our hero's descendants
Will root and bloom.

Dengan bantuanMu leluhur kami dapat
Kárpát’s proud and sacred height;
Disisi Mu dapat berteduh
Keturunan Bendegúz, kesasteria.
Dimana air Danube mengalir
Dan anak sungai Tisza meningkat
Anak-anak Árpád, Engkau yang tahu,
Berkembang biak.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Bagi kami di padang Kuns
Engkau jadikan gandum
Diladang anggur Tokaj
Engkau titiskan madu
Bendera kami Engkau tegakkan
Dibenteng Turki liar
Dan di bawah kubur tentera Mátyás merenget
Kubu agung Vienna."

Bagi kami berikan bijirin keemasan
Tumbuh di ladang Kún,
Dan biarkan hujan Madu keperakan
Menyuburkan anggur Tokay dengan cepat.
Thou our flags hast planted o’er
Forts where once wild Turks held sway;
Proud Vienna suffered sore
From King Mátyás’ dark array.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Alas, but for our sins
Anger gathered in Your bosom
And You struck with Your lightning
From Your thundering clouds
Now the plundering Mongols' arrows
You swarmed over us
Then the Turks' slave yoke
We took upon our shoulders.

But, alas! for our misdeed,
Anger rose within Thy breast,
And Thy lightnings Thou did’st speed
From Thy thundering sky with zest.
Now the Mongol arrow flew
Over our devoted heads;
Or the Turkish yoke we knew,
Which a free-born nation dreads.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

How often came from the mouths
Of Osman's barbarian nation
Over the corpses of our defeated army
A victory song!
How often did your own son agress
My homeland, upon your breast,
And you became because of your own sons
Your own sons' funeral urn!

O, how often has the voice
Sounded of wild Osman’s hordes,
When in songs they did rejoice
O’er our heroes’ captured swords!
Yea, how often rose Thy sons,
My fair land, upon Thy sod,
And Thou gavest to these sons,
Tombs within the breast they trod!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

The fugitive hid, and towards him
The sword reached into his cave
Looking everywhere he could not find
His home in his homeland
Climbs the mountain, descends the valley
Sadness and despair his companions
Sea of blood beneath his feet
Ocean of flame above.

Though in caves pursued he lie,
Even then he fears attacks.
Coming forth the land to spy,
Even a home he finds he lacks.
Mountain, vale – go where he would,
Grief and sorrow all the same –
Underneath a sea of blood,
While above a sea of flame.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Castle stood, now a heap of stones
Happiness and joy fluttered,
Groans of death, weeping
Now sound in their place.
And Ah! Freedom does not bloom
From the blood of the dead,
Torturous slavery's tears fall
From the cold eyes of the orphans!

‘Neath the fort, a ruin now,
Joy and pleasure erst were found,
Only groans and sighs, I trow,
In its limits now abound.
But no freedom’s flowers return
From the spilt blood of the dead,
And the tears of slavery burn,
Which the eyes of orphans shed.

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Written by: FERENC KÖLCSEY (1823)

Kasihanilah, O Tuhan, bagi Hungari
Yang dilambung badai bahaya
Hulurkan baginya panduanmu
Dilaut penderitaan
Yang telah lama dilanda malang
Berikan padanya kelegaan
Mereka telah menderita di atas semua dosa
Yang lalu dan yang akan datang!

Translated by: LASZLO KOROSSY (2003)

Pity, God, the Magyar, then,
Long by waves of danger tossed;
Help him by Thy strong hand when
He on grief’s sea may be lost.
Fate, who for so long did’st frown,
Bring him happy times and ways;
Atoning sorrow hath weighed down
All the sins of all his days.

Translated by: WILLIAM N. LOEW (1881)