Émile Borel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Félix Edouard Justin Emile Borel (Saint Affrique, 1871. január 7. – Párizs, 1956. február 3.) francia matematikus, politikus.
Az École Normale Supérieure tanulója, később (1896-tól) oktatója. Később a Sorbonne Függvényelmélet tanszékére nevezik ki, amelyet kifejezetten neki alapítanak. 1921-ben megválasztják a Francia Tudományos Akadémia tagjának, 1934-től pedig az elnökének.
Borel volt az első, aki a ponthalmazok mértékelméletét használható formába öntötte. Ezzel (René Baire és Henri Lebesgue mellett) a modern valós függvénytan egyik megalapozója. Habár előtte is definiálták már divergens számsorok összegét, ő dolgozta ki az első szisztematikus módszert ezek tanulmányozására 1899-ben.
1913 és 1914 között összekapcsolta a hiperbolikus geometriát és a speciális relativitás elméletét.
1921 és 1927 között a játékelmélet területén ért el eredményeket. A nevéhez fűződik az a gondolatkísérlet, ami az angol nyelvben ,,Végtelen Majom Tétel" néven vonult be a köztudatba: ültessünk egy képzeletbeli örökéletű majmot egy olyan írógép elé, amelyből sohasem fogy ki a szalag és a papír. Ha a majom véletlenszerűen üti le a billentyűket, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy egyszer (sőt, végtelen sokszor!) megjelenik Shakespeare összes műve a papírokon.
Az 1920-as évektől aktívan politizált, évekig tagja volt a Francia Parlamentnek, a II. világháború alatt pedig a Francia Ellenállásnak is.
Az egyik krátert róla nevezték el a Holdon.
Based on work by