Énekes István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Énekes István (Budapest, 1911. február 20. – Budapest, 1940. január 2.) olimpiai bajnok ökölvívó, Énekes Vilmos ökölvívó bátyja.
Vasúti tisztként 1927-től 1940-ig a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) ökölvívó szakosztályának versenyzője volt. 1928-tól huszonhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1932. évi nyári olimpiai játékokon, Los Angelesben olimpiai bajnoki címet nyert. Az újkori olimpiák történetében ez volt a magyar csapat huszonnegyedik, a magyar ökölvívás második aranyérme.
Utolsó nemzetközi sikerét 1934-ben érte el. Röviddel harmincadik életévének betöltése előtt öngyilkos lett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Sporteredményei
- olimpiai bajnok
- 1932, Los Angeles: légsúly
- háromszoros Európa-bajnok:
- 1930, Budapest: légsúly
- 1932, Los Angeles[1]: légsúly
- 1934, Budapest: légsúly
- négyszeres magyar bajnok
- légsúly: 1929, 1930, 1932
- harmatsúly, csapat: 1934
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
- Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
- Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024x
[szerkesztés] Jegyzet
- ^ Az 1928. évi és az 1932. évi olimpiai ökölvívóversenyek egyben Európa-bajnokságok is voltak
| Olimpiai bajnok magyar ökölvívók | ||
|---|---|---|
 |
Csík Tibor | Énekes István | Gedó György | Harangi Imre | Kocsis Antal | Kovács István | Papp László | Török Gyula |  |
Based on work by