Üzleti etika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

A üzleti vagy gazdaságetika az ember gazdasági tevékenységének és az erkölcsi jóra való törekvésnek rendszerbe szervezett összeegyeztetése. Megközelítése három pilléren nyugszik: 1. morálfilozófiain, 2. közgazdaságin, 3. történetin.

[szerkesztés] Közgazdasági megközelítés: a modern üzleti etika

A vállalatvezetés számára a megvalósíthatatlan üzleti etika (elvont, öncélú), majd a megvalósítható (pragmatikus, megtérülő) üzleti etika után eljött az ideje a megvalósítandó üzleti etikának. Mit jelent ez a "szójáték"?

A lehetséges szemszögek alapján – ami megfeleltethető a dobozban/dobozon gondolkodásnak – az üzleti etikai kérdéseknek sommásan kétféle megközelítésük van: az egyik a vállalaté (belső szemlélő), a másik a nem-vállalaté, vagyis mindenki másé (külső szemlélő). Ez persze egyszerűsítés, mert ha az embereket nézzük, a helyzet ennél bonyolultabb – olyannyira, hogy nehéz benne az eligazodás. A "vállalaté" csak a csúcsvezetőt jelenti (hiszen ő a meghatározó), a „nem-vállalaté” meg a vezetetteket és mindenki mást (aki kívül van a vállalaton) jelent. A kívülállók meglehetősen egyértelműen képviselik a saját oldalukat. A vállalati szemszöget a vezető többé-kevésbé képviseli. Azért nem egyértelműen, mert egyrészt nyereséget kell előállítana, másrész (a történelem során) eddig csak a külső, a társadalmi szemszöggel találkozott (tehát nem ismeri a másik oldalt – a sajátját, vagyis abból csak a profitot) és végül is saját magát is a társadalom részének tekint (joggal!).

A vezetettek inkább "kevésbé" mint "többé" képviselik a vállalati oldalt. Ők erősebben érzik magukat a társadalom részének, és inkább csak a vezetés hatására állítják elő a nyereséget. A vezető a nyereségesség "kényszerét" érzi, a vezetett meg a vezető ösztökélését – így sokszor ő a „belső-kívülálló”. A helyzet így meglehetősen komplikált, nem csoda, hogy senki – belül levő és kívülálló egyaránt – nem igazodok el.

Az etikával kezdetben (már az ókortól) a filozófusok foglalkoztak – nem üzletemberek. Noha már akkoriban is voltak, akik üzleteltek, az üzleti élet 150-200 évvel ezelőtt kezdett kialakulni, vált egyre meghatározóbbá. Az üzleti etikával meg 30-40 éve kezdtek foglalkozni – szintén a "kívülállók". Így amikor a filozófia (a tudomány) elkezdett beszélni a vállalat társadalmi felelősségéről és bevezette a "stakeholder" fogalmát, akkor két irányzat alakult ki. Eleinte az üzleti életben szinte megvalósíthatatlan "öncélú" üzleti etika jelent meg, amely vajmi keveset törődött a profit és a társadalmi felelősség kívánalmainak összhangba hozásával. Mivel a vállalkozások tulajdonosai, vezetői hagyományosan (a kezdetektől) szinte csak a nyereségességgel foglalkoztak, nem igazán törődtek a társadalmi felelősséggel. Aztán, az utóbbi 20-30 évben vállalatvezetés fokozatosan kezdte elismeri (így felismerni) a vállalat társadalmi felelősségét, így teret nyert a "megvalósítható" üzleti etika.

A pragmatikus üzleti etika térnyerése még nem jelenti a „vállalati szemszöget”, mert kialakulását és jelenét a másik, a külső oldal határozta, határozza meg. Eddig ezzel még nincs is baj – valahogy el kell kezdeni, mindamellett az üzletemberek dolga nem az elméletgyártás, hanem az üzlet (nem mondom, hogy a profit, de a veszteséges vállalat nem marad fenn). Maradva a szemszögeknél, az asztal két oldalán ülők egyike félig üres pohárról beszél nagyon határozottan (és hangosan), míg a másik nem sokat tud mondani és bátortalanul bizonygatja, hogy a pohár félig tele van.

A poharat meg azért mondják félig telinek, mert elkezdték kidolgozni a saját Etikai Kódexüket, különböző auditokat, jelentéseket készítenek és beindították az adományozást, támogatást, szponzorálást – ami manapság is nagyrészt a „vállalatok társadalmi felelősségének” (CSR) megnyilvánulása. A társadalmi felelősség a vezetés számára így (kifelé nyíltan be nem vallottan) a jótékonykodás érzése mellett keményen PR ügy, amit joggal ki is használnak.

A vállalatirányítás számára manapság meglehetősen összefüggéstelenek az etikai kérdések. Vannak egyszer etikai ügyek a vállalaton belül (humán kérdések), etikai ügyek a fogyasztók irányában, etikai ügyek a beszállítókkal és etikai ügyek a társadalommal kapcsolatban (CSR). Mind, mind önálló, elkülönült terület.

A vállalat Etikai Kódexének létrehozása az első lépés a belső és a külső etikai ügyek kezelésében. Mindegyik területtel igyekszik foglalkozni: alkalmazottak (vezetők és vezetettek), fogyasztók, részvényesek, beszállítók, közületi és közösségi tevékenység, természeti környezet. A vezetés ott, ahol tudta, folytatta a részterületek ellenőrzésének kiépítésével – mint a termék minőségbiztosítási szabványoknál tette. Így – nagyon helyesen – nőtt a pénzügyi és egyéb jelentéseknek (és ezek a megbízhatóságának), a compliancenek, az átláthatóságnak szerepe. De az etika sok területén nem lehet csak ilyen, a termék vonalán megszokott módszerekkel operálni, pedig egyértelmű, hogy az etika is hozzájárul a minőséghez, az mégsem olyan, mint a termék (áru, vagy szolgáltatás) minősége. Marad az alkalmazottak saját belátása (betartják vagy nem a törvényeket, irányelveket, szokásokat).

Klein Sándor ezért nem véletlenül írja: „A szervezet minden szintjén követelmény lett a tudás, az értelmes gondolkodás, a fejlett személyiség. Az eszközök komplexebbek lettek, a felelősség, az önállóság igénye nagyobb.”

P. F. Drucker tovább megy „A 21. századi kihívások a vállalatirányításban” című könyvében: „Egyvalami világos a fejlett ipari országok és talán az egész világ számára: mélyreható változások hosszú évei következnek. A változások elsődlegesen nem gazdaságiak: demográfiai, politikai, társadalmi, filozófiai és mindenek előtt világszemléleti átalakulások előtt állunk. Egy ilyen időszakban a gazdasági elmélet és a gyakorlat nem lehet hatékony.”

A vállalatvezetésnek manapság már az alkalmazottak saját belátásának befolyásolása egyre fontosabb dolgává vált. Tudnia kell hatni rá, másképp nincs vezető helyzetben. Ez a vezetés, irányítás, de másképp, nem a hagyományos módon. A vezetőnek nemcsak parancsolva kell irányítania, hanem befolyásolnia kell az alkalmazottak saját belátását (ekkor lesz "önműködő" a munka, a cég).

Ebben van segítségére a modern Üzleti Etika. De nemcsak a fogyasztók és beszállítók területére leszűkített üzleti etika (hiszen van ilyen – elavult – nézet is). Olyan Üzleti Etika, amely megteremti a rendszert. A különálló területek rendszerét és ezáltal összhangját. A rendszer révén megkönnyíti az eligazodást és növeli a befolyásolás hatékonyságát. Hiszen egy vezetőnek (de a vezetettnek is) nemcsak a "részeket" kell látnia, hanem az "egészt" is!

Vagyis a vezetőknek meg kell tanulniuk és meg kell tanítaniuk a beosztottaikat, hogy ne csak a "dobozban" tudjanak gondolkodni, hanem a "dobozon" is. Ahogy

- a vállalkozónak nem (nemcsak) a vállalkozásában, kell dolgoznia, hanem a vállalkozásán

- a vezetőnek nem (nemcsak) a munkájában, kell dolgoznia, hanem a munkáján

- az embernek nem (nemcsak) az életében, kell élnie, hanem az életén!