A „magyar” szó etimológiája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A magyar szó korai előfordulásai
A szó írásmódja az idők során sokat változott, de valószínüleg nem fonetikusan, inkább formáját tekintve.
[szerkesztés] A Rédei Károly által szerkesztett UEW. szerint
- 870 körül: m˙g^˙y˙riya (Pais-Eml. 273);
- 1086/1130–40 k: mogurdi (PRT. VIII, 270);
- 1147–52/ XIII-XIV. sz.: […] Hetumoger […], (An.); […] Dentumoger (frn.);
- 1121/1420: Mogioroi (MNY. XXV, 9);
- 1148/1253: Megyer; (FEJÉR CD. II, 29);
- 1214/1334: Mager, frn. (Györffy I, 642);
- 1225: Mogorsciget frn. (OklSz.);
- 1275: Magyarmezev frn.;
- 1290 k.: Magur, Meger frn. (Györffy I, 340–1);
- 1372 u./1448 k.:ky¨magarazuala (JókK. 2);
- 1400–10: magarorzag (SchlSzj);
- 1476: magyary Mathyas kyralhoz (SzabV.); el kezdeneyek magerazny; magyarán;
Megyer, Békásmegyer, Káposztásmegyer, Pusztamegyer, Megyercs, Megyered, Nagymegyer.
[szerkesztés] Az SzT. alapján
- 1581: Az Magyar f. 2 [Kv; Szám. 3/IV. 11];
- 1588: Az magiar legint mykor fel Akaztottak, az melj az Zabo Marton Pinzet el lopta volt attam az Ciganoknak f. 1 [Kv; i.h. 4/I. 38.]
- itt meg kell jegyeznem, hogy a ”lopta volt” szerkezet a mai napig jelen van a székelyek tájszólásában; - 1630: Magiar Ember;
- 1642: magyar bizonsagokkal;
- 1645: Magjar;
- 1740: Magjar és Oláh;
- 1742: Magyar inaskájával.
[szerkesztés] Az NySz szerint
- 1252–54:, Magor, moger, Mogorfalu (DebrC 526. mager, CornC. 24. Magyer);
- magyaroknak (KeszthC. 467.).
[szerkesztés] A Penavin Olga-féle SzlavSz. szerint
- mágyár; m˙agy˙ar.
[szerkesztés] A magyar szó jelentésváltozatai
[szerkesztés] A magyar szó jelentései
A magyar szó jelentése az idők folyamán keveset változott. A különböző értelmező és nyelvszótárak gyakran azonos jelentést közölnek a szóról.
[szerkesztés] Az SzT. alapján
- Magyar, mint ’katona, ki hadba vonult’ (pl.: 1653: Bocskai István is nagy hajdu és magyar haddal megindulván, béjött Erdélybe, [ETA I, 53 NSz]; 1710: Apafi Mihály… igen nagy félelemben vala, mivel Kemény Jánossal olyan szép mind német s mind magyar hadak valának öt annyin is számmal mint a törökök [CsH 52])
- magyar, mint vmely ’renden lévő, közösséghez tartozó magyar ajkú személy’ (pl.: 1571: eo kegelme plebanos vram Melle Elegh egy predicator az zas vraim Rendyre, Az Magiar vraim Rezere azonkeppen ketteo [Kv; TanJK V/3 46b])
- magyar, mint eklézsia ’népggyűlés’ (pl.: Al Gyógyi Magyar Ecclesianak [Csigmó H; JHb LXXI/8. 254–5.])
- magyar, mint birodalom, állam (pl.: 1710: (Zrínyi Miklósnak) mása akkor a magyar birodalomban nem vala [CsH 74])
- magyar, mint államot, nemzetet képviselő, jelképező (pl.: 1710: császárral vannak magyarok, a magyar törvény s rend [CsH 391])
- magyar, mint magyarosan készített, magyar módi (pl.: 1748: magyar nyereg drága készületűek [Bögöz U; Szentk. Joh. Szabó (70) jb vall.])
- magyaros szabású (pl.: 1804: bunda, czipő, csizma [AH 30])
- magyar divat, szokás (pl.: 1657: Vők… valami temérdek gyolcsot szakócára küldvén bé, nem tudván az magyar formát, minthogy az németek gatyát nem, inget hosszat, szűk ujjút viselnek, oly szoros gatyát csinálának, alig ülhettem lóra benne [KemÖn. 43])
- magyaros ízlésnek megfelelő (pl.: 1705: odajöve ebédre … Gesdorf generál is több tisztekkel együtt … az ebéd continuálódék, ennek is pedig hasonló magyar forma étkei valának [WIN I, 638])
- Magyarországon és Erdélyben használt mérőeszköz (pl.: 1718: Német és magjar fontalis, lőtt Német font 21 Masa kb [KJ. Rétyi Péter lev. Fog.-ból])
- Igazvérű, jóféle (pl.:1672: magyar hazájának az csendességet és szabadságát kívánja [TML VI, 13])
- Magyar nyelvű (pl.: 1714: az magyar Biblia… [AH 43])
- Magyarok lakta területen honos (pl.: 1798: Magyar Lentsék Percept(uma) [Marosbogát MT, MKG])
[szerkesztés] Az ÉrtSz és az ÉkSz szerint
Magyar, aki Mo. területén, kisebb, nagyobb csoportjaiban pedig Mo-gal határos államok területén élő, finnugor eredtű nyelvet beszélő nép. Az ÉkSz még hozzá teszi, hogy melléknévként régen a szó volt tüdőbaj, de ez kiveszőben van, ill. maláriára mondták a magyar szót, de ez is régies alak, vagy még jelenthette a ’széthúzást’ is, ennek nyilván a történelem adott alapot. Érdekesség még, hogy magyarholdnak hívják az ’1200 négyszögből álló idomot’. A magyar kártya ’Tell Vilmos mondájának szereplőivel díszített 32 lapos kártya fajta’. Használták még ilyen formában: magyar sógor, ami annyit tesz: ’nagyon távoli, nem kívánt és nem várt, nem felvállalt rokon’, ez is a széthúzással párhuzamos. Régen a reformátusokra mondták azt, hogy magyarvallású. Főnévként a szót a következőképpen használták: magyarparaszt=’öregember’; magyartánc=’frisstánc’; magyar ruha=’lenge ruha’, ’gatya’ (tréfásan). Sajnos olyan pejoratív példával is találkoztam egy angol értelmező szótárban, ahol a magyart a cigánnyal definiálták.
[szerkesztés] Rokon szavak
[szerkesztés] Az MTSz alapján
- Magyarán: ’világosan, egyenesen, félreérthetetlenül, kereken (pl. megmondani) derekasan, emberül’
- Magyaráz: érthetővé tesz vmit (SzlavSz., MTSz.).
[szerkesztés] A Balassa-féle szótár szerint
- a magyaráz egy jelenség, esemény, ok, cselekvés indítékait, összefüggéseit, állapotát igyekszik érthetővé tenni.
[szerkesztés] Az SzT nyomán
- Magyarábban: ’érthetőbben’
- Magyarázás: ’értés’,’részletezés’,’taglalás’
- Magyarosság: ’közlésünk legyen összhangban a magyar nyelv törvényeivel’ (NyMkSz.).
- Magyarán: ’hímezés, hámozás nélkül kereken’ (SzlavSz.).
[szerkesztés] Az NySz szerint
- Jó neven venni, jóra magyarázni.
- A rosszalkodó ember mindent rosszra ért: az ingyenes ember mindent jóra magyaráz.
- Magyarizmus: hungarizmus
- Magyarkodik: virtusát megmutatja
[szerkesztés] A magyar szó előfordulásai
[szerkesztés] A beszédben
- Magyarán megmondtam neki! (Szeged, Csallóköz, Csaplár Benedek)
- Magyarán megmondom. (Erdővidék)
- Magyarán helytáll. (Szeged, Csallóköz, Csaplár Benedek)
- Magyarul megverem! (Erdővidék)
- Vakulj, magyar! Mondás arra, ha csak látszatból teszünk, adunk valamit.
- Magyarbors (Lovászpatona)
- Magyarbőr (Hortobágy)
- Magyarbanda (Rákoskeresztúr)
- Magyargatya (Gyöngyös )
[szerkesztés] Az irodalomban
Kölcsey Ferenc
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
(Himnusz)
Vörösmarty Mihály
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.
(Szózat)
Arany János
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.
(Rege a csodaszarvasról)
Petőfi Sándor
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
(Magyar vagyok)
József Attila
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
(Hazám)
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
(A Dunánál)
Ady Endre
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
(A magyar Ugaron)
Juhász Gyula
A magyar, aki hivatott a nagyra
És büszke útját mindig félbehagyja.
(Magyar elégia)
[szerkesztés] Bibliográfia
- B. Lőrinczy Éva: Új magyar tájszótár I–IV. Bp., 1979–2002
- Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára I–II. Pest, 1867–72 (MTSz.)
- Balassa József: A magyar nyelv szótára I–II. Bp., 1940 (Balassa)
- Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Bp., 1941
- Bárczi Géza–Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Bp., 1959–62 (ÉrtSz.)
- Benedek Zalán: A magyar szó etimológiája. Veszprém, 2005
- Benkő Loránd: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. Bp., 1967–84
- Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I–IV. Pest, 1862–74
- Grétsy László–Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár. Bp., 1996 (NyMkSz.)
- Gombocz Zoltán–Melich János: Magyar etymologiai szótár I–XVIII. Bp., 1914–1944
- Jókai-szótár I–II. Bp., 1994
- Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor–Kovalovszky Miklós: Magyar értelmező kéziszótár. Bp., 1972
- Kiss Gábor: Magyar szókincstár. Bp., 1998
- O. Nagy Gábor–Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár. Bp., 1978
- Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár I–III. Újvidék, 1968–78 (SzlavSz.)
- Pusztai Ferenc: Magyar értelmező kéziszótár. Bp., 2003 (ÉkSz.)
- Rédei Károly: Uralisches etymologisches Wörterbuch I–III. Bp., 1986–1991 (UEW.)
- Szabó T. Attila: Erdélyi magyar szótörténeti tár I–IX. Bukarest, ill. Bp., 1967–1999
- Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár I–III. Bp., 1890–93 (NySz)
- Szinnyei József: Magyar tájszótár I–II. Bp., 1893–1901
Based on work by