Agresszió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Agresszió (a latin agressio szóból, jelentése: támadás) minden olyan viselkedésforma, amelynek célja másnak sérelmet vagy kárt okozni.

Tartalomjegyzék

1 Fogalma
2 Típusai
- 2.1 Moyer szerint
- 2.2 Osztályozás Csányi Vilmos alapján
3 Irodalom

[szerkesztés] Fogalma

Az agresszió megvalósult támadási szándék, két fél közül az egyik hátrányára létrejött erőszakos cselekedet. Etológiai értelemben agressziónak nevezzük azt a viselkedésformát, mikor fajtársak megpróbálják egymást valamilyen erőforrás közeléből eltávolítani, illetve megakadályozni, hogy a másik egyed a forrást elfogyassza. Az agresszió a társas interakciók különböző elméleteinek elsődleges kutatási tárgya. Freud pszichoanalitikus elmélete az agressziót, mint drive-ot tekinti, míg a szociális tanuláselmélet, mint tanult választ vizsgálja. Agresszión olyan viselkedést értünk, amely szándékosan sért egy másik embert vagy rombol tárgyakat.

[szerkesztés] Agresszió, mint drive

Freud pszichoanalitikus elmélete szerint cselekedeteink többségét ösztönök, elsősorban a szexuális ösztönök határozzák meg. A pszichoanalitikus hagyomány elméletalkotói ezt a frusztráció-agresszió hipotézist tovább szélesítették: amikor egy személyt valami akadályoz bármilyen cél elérésében, agresszív drive keletkezik. Arra motiválja, hogy megértse vagy megsebesítse a frusztrációt okozó akadályt. Az állításnak két kritikus pontja van: az egyik az agresszió oka rendszerint a frusztráció, a másik az agresszió az alapvető motívumok tulajdonságaival rendelkezik: energizálja a viselkedést, és mindaddig fennmarad, amíg a célját el nem éri.

[szerkesztés] Agresszió, mint tanult válasz

A szociális tanuláselmélet az emberek közti interakciókkal foglalkozik. A szociális tanuláselmélet a kognitív folyamatok jelentőségét hangsúlyozza. Ez az elmélet abban is különbözik a szigorú behaviorizmustól, hogy a megfigyeléses tanulás jelentőségét hangsúlyozza. Számos viselkedési mintát úgy tanulunk, hogy mások viselkedését figyeljük. A szociális tanuláselmélet a modellek szerepét hangsúlyozza mind a specifikus viselkedések, mind az érzelmi válaszok átvételében. A szociális tanuláselmélet elveti az agresszió ösztönként vagy frusztráció eredményezte hajtóerőként való elfogását, ehelyett az elmélet azt állítja, hogy az agresszió bármely más tanult válaszhoz hasonló. Az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható. Ez az elmélet azt állítja, hogy a frusztráció csak egy az agresszió számos oka közül, valamint az agresszió olyan válasz, amely nem rendelkezik drive szerű tulajdonságokkal

[szerkesztés] Az agresszió kifejezése és a katarzis

Azok a kutatások, amelyek megpróbálnak különbséget tenni az agresszió, mint drive és az agresszió mint tanult válasz között, gyakran fordítják figyelmüket a katarzisra. A katarzis egy érzelemtől való megtisztulás. Ha az agresszió tartós energia, akkor az agresszió kifejezése katartikus lehet, a katarzis pedig az agresszív érzések és cselekedetek intenzitásának csökkenését eredményezheti. Az agresszív viselkedés a szorongás érzését keltheti az agresszorban, ami gátolja a további agressziót, akkor ha látja cselekedeteinek sérülésekkel járó következményeit. Azok a gyerekek, akik agresszívabbak, előnyben részesítik az erőszakos tévéműsorokat, az agresszió okozza azt, hogy valaki erőszakos műsort néz, semmint fordítva. A harag és az agresszió kiváltója az önértékelés elvesztése vagy annak az észlelése, hogy a másik személy becstelenül viselkedett. Ezen tényezők egyikét sem érintettük az agresszió, mint drive, ill. az agresszió mint tanult válasz elméleteit szembeállító tárgyalásunkban.

[szerkesztés] Típusai

[szerkesztés] Moyer szerint

Az egyik korai, de nagy hatású osztályozás (Moyer,1986) szerint az agresszió lehet:

Ragadózó agresszivitás: a prédára támad a ragadozó
Hímek közötti agresszió: versengés a nőstény(ek)ért, dominanciáért stb.
Félelem szülte agresszió: a félelem vagy veszély leküzdésére mozgósított agresszió
Irritációs agresszió: agresszió, amit az agresszor frusztrációja indukál
Területvédő agresszió: adott terület védelme, főképp fajtársak ellen jelentkezik
Anyai agresszió: az anyában ébredő agresszió, melynek célja az utódok védelmezése
Célorientált agresszió: bizonyos célok elérésére irányuló agresszió, ez lehet akár az agresszióra adott válasz kitapasztalása

[szerkesztés] Osztályozás Csányi Vilmos alapján

Egy másik lehetséges osztályozás Csányi Vilmos osztályozása az állati viselkedésre, mely megszorításokkal emberre is jól adaptálható. Megfigyelhető, hogy az embernél az agresszív viselkedési aktusok egyike sem nevezhető kifejezetten a létfenntartással összefüggőnek, legfeljebb csak kiélezett helyzetekben, konfliktusokban.

Területvédő agresszió: Az állatvilágban is ismert, velünk született törekvés személyes terünk védelmére. Már két éves korban megfigyelhető.
Tulajdon- és birtokvédelmi agresszió: Ez is korán (másfél éves kortól) megjelenik. Később a nyílt agressziót másfajta védelmi technikák helyettesítik.
Kívülállókkal, betolakodókkal szembeni agresszió: A mindenkori csoporton kívüliekkel szemben megnyilvánuló verseny, versengés folyománya, elfajulása.
Agresszió a rangsorban előbbre kerülésért: A mindenkori csoporton belüli hely megtartása vagy javítása érdekében kifejtett erőszak, a csoport hierarchikus tagozódásának a kialakítása érdekében tett erőszakos lépések.
Frusztrációs agresszió: Az akadályoztatás megtapasztalása esetén kialakuló, estenként nem célzott, nem megfelelő viszonzásként létrejövő erőszakos cselekmény. Néha az értelmetlen öldöklés, ámokfutás oka, az öngyilkosság előtti vérengzés formájában. Stresszcsökkentés célú, háborúban pl. a nemi erőszak is ilyen.
Behatolási (határkitapogató) agresszió: A környezetbe, helyzetbe újonan érkező tesztelő jellegű, exploráló agressziója.
Autoagresszió: A tehetetlen, hatalom nélküli ember önmaga ellen forduló agressziója, saját testének különböző fokú csonkítása.
Normatív, erkölcsi elv érvényesítő agresszió: Minden csoport saját értékeinek érvényesítő viselkedése, kisebb-nagyobb erőszak vagy erő alkalmazása a nem normakövető tagokkal szemben.