Albert Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Albert Ferenc (Klagenfurt, 1811. január 1. – Eger, 1883. augusztus 9.) bölcsész, királyi tanácsos, az egri érseki csillagvizsgáló igazgatója és Heves megye tanfelügyelője.

[szerkesztés] Élete

Apja 1814-ben lett gránátos főhadnagy. 1820 körül mint toborzó parancsnok Egerbe ment, ahová fiát is magával vitte. Albert csak az elemi iskolákat végezte nyilvánosan. Egerben apjának barátja, Tittel Pál volt a csillagvizsgáló igazgatója, aki észrevette a fiú tehetségét, ezért buzdította és taníttatta. Amikor Tittel 1824-ben a budai csillagvizsgáló igazgatója lett, magával vitte őt, és 1825. április 11-én a csillagvizsgálóhoz díjas gyakornokká nevezte ki. Tittel 1831-ben bekövetkezett halála után a budai csillagvizsgálót helyettesként, majd segédcsillagászként vezette. 1835-ben a pesti egyetem bölcseleti karán doktori oklevelet szerzett. 1841-ben pedig az egyetemen a csillagtan, történelem és geodézia rendkivüli tanárává nevezték ki, ahol ezeket a tudományokat ő tanította először magyar nyelven. Jelen volt 1834-ben Prágában és 1842-ben Mainzban a német és Strassburgban a francia tudósok természettudományi gyűlésein. 1843 óta tagja volt a magyar természettudományi társulatnak.

1848. szeptember 10-től 1849. január 5-ig a Buda körül létesítendő erődítési munkálatokat vezette. Buda ostroma alatt, vagyona és 24 éves tudományos munkásságának eredménye elveszett; ő csak a [[gellérthegy]i csillagvizsgáló eszközeinek a megmentésére gondolt, amelyeket álruhában megszökött német főnöke a véletlenre bizott. Július 27-én éjjel az osztrák katonai hatóság elfogta, de november 13-án szabadon engedték. Ekkor a császári sereg főparancsnokságánál hiteles tolmáccsá és fordítóvá nevezték ki. Így működött 1851. április 15-ig, amikor az egri érsek a csillagvizsgáló igazgatójává tette és egyúttal a líceum könyvtárnokává és tanárrá is kinevezte, amely tisztséget haláláig betöltötte.

[szerkesztés] Munkái

Allgemeiner Briefsteller. Pesth, 1842. (5. bőv. kiadása Haus-Sekretär u. Briefsteller czimmel u. ott, 1844.)
Neuestes polytechnisches Recept-Taschenbuch. Leipzig u. Pesth, 1845. (Kézirata a M. Nemzeti Múzeum irattárában.)
A folyó évi július hó 28-án beállandó napfogyatkozásról Eger, 1851.
A naprendszerről. Hely és évn.
Magyar nyelvtan. Eger, 1853.
Német nyelvtan, a magyar tanuló ifjúság számára. U. ott. 1853. (2. czímkiadás. U. ott, 1860.)
Huldigungsgruss zum 24. April 1854. aus Erlau's stillem Matra-Thale dem allerhöchsten Kaiserpaar. Erlau, 1854.
Freudengruss eines dankbar ergebenen Herzens bei der Rückkehr Sr. Excellenz des Hochwürd. Herrn Erzbischofs zu Erlau Adalbert Bartakovics von Kis-Appony aus Wien am 22. Juni 1856. U. ott.
Allerunterthänigster Huldigungsgruss Sr. Majestät Franz Joseph dem Ersten, bei dessen beglückender allerhöchsten Anwesenheit in der Stadt Erlau am 4. Sept. 1857. U. ott.
Mennyiség- és természettani általános földleirás.
Magyarország államtana. (E két utóbbi kőnyomat.)

Ő alapította az Egri Értesítőt, és 1860. szeptember 1-jétől az év utolsó napjáig szerkesztette.

Kéziratban maradt tőle: A német irodalom története. Az erőműtan kézikönyve. A szakcsillagászatnak tankönyve. Népszerű csillagtan. T. C. Pauts, Theoria motus corporum coelestium, magyarra fordítva s értelmezve; végre 21 kötetre menő jegyzetei.