Alfred Tarski
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alfred Tarski (1901. január 14., Varsó – 1983. október 26., Berkeley, Kalifornia, USA) lengyel matematikus. A négy legnagyobb logikus közé számítják Arisztotelész, Frege és Gödel mellett.
Tarski foglalkozott algebrával, algebrai logikával, mértékelmélettel, matematikai logikával, halmazelmélettel és metamatematikával. Korszakalkotó módon hozzájárult a szimbolikus logikáhozhoz, logikai szemantikához és a nyelvfilozófiához azáltal, hogy adott egy definíciót a formális nyelvek igazságfogalma számára. Ennek a definíciónak a következménye az igaz mondatok jellemzésére vonatkozó híres Tarski-féle T-séma.
Logikát és filozófiát tanul Varsóban. Jan Łukasiewicz és Tadeusz Kotarbiński tanítványa volt. Ő volt Stanisław Leśniewski egyetlen PhD hallgatója. 1939-ig középiskolai matematikatanár, 1939-ben ajánlatot kapott, hogy az 1939–1940-es tanévet a Harvardon töltse. Ezt a meghívást Quine eszközölte ki számára, akivel 1933-ban Varsóban találkozott. 1939 augusztusában Lengyelország német megszállását, a II. világháború kitörését közvetlenül megelőzve, az utolsó hajóval utazik az Egyesült Államokba. Csak 1946-ban láthatta ismét feleségét és két gyermekét. Közben az Egyesült Államok állampolgára lett. 1942-től élete végéig a University of California at Berkeley tanára és kutatója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fontosabb művei
[szerkesztés] Az igazság fogalma a formális nyelvekben
Nagy jelentősségű cikke a Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben [1]. 1933-ban lengyelül, majd 1935-ben németül jelent meg. (A lengyel cím Pojęcie prawdy w językach nauk dedukcyjnych, a német Der Wahrheitsbegriff in den Sprachen der deduktiven Disziplinen. A német kiadás alapján sokszor hivatkoznak erre a munkára, mint a "Wahrheitsbegriff".)
[szerkesztés] Melyek a logikai fogalmak?
Tarski posztumusz publikációja a Melyek a logikai fogalmak?[2] (1986) című cikk, egy 1966-ban tartott előadását tartalmazza. Lényegében logikafilozófiai tárgyú cikk, mely arra keresi a választ és javasol egy értelmezést, hogy milyen entitásokat tekinthetünk tisztán logikai konstrukcióknak. Tarski Felix Kleinig (és az erlangeni programig) nyúl vissza, aki megfogalmazta, hogy mely matematikai objektumok a geometria tárgyai. Klein szerint egy geometriai elméletnek azok a fogalmai, melyeket bizonyos transzformációk invariánsan hagynak. Például az euklideszi síkgeometria minden objektuma (pontok, szakaszok, sokszögek, ...) olyan, hogy a körüljárástartó egybevágósági transzformációk (eltolás, forgatás) nem változtatják meg azokat, abban az értelemben, hogy a pont pont, a háromszög háromszög, a szög szög marad.
Ebből kiindulva fogalmazta meg Tarski azt a tézist, mely szerint a logika fogalmai a legáltaltalánosabb fogalmak, azaz azok, melyeket minden lehetséges transzformáció invariánsan hagy. Ha tehát adott egy matematikai elmélet, mely egy H halmaz elemeiről alkot kijelentéseket (az ilyet matematikai struktúrának nevezünk), akkor magát a H halmazt és az 
üres halmazt biztosan semmilyen transzformáció nem változtatja meg, így ezek logikai fogalmak. H értelmezhető úgy, mint az igaz igazságérték, pedig mint a hamis. Hangsúlyozzuk, hogy Tarski ezen tanulmánya nem matematikai, hanem filozófiai természetű, így fogalmai bizonyos mértékben határozatlanok.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Alfred Tarski, Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben, in: Alfred Tarski: Bizonyítás és igazság - válogatott tanulmányok, szerk.: Ruzsa Imre, Gondolat Kiadó, 1990
- ^ Alfred Tarski, Melyek a logikai fogalmak? in: Alfred Tarski: Bizonyítás és igazság - válogatott tanulmányok, szerk.: Ruzsa Imre, Gondolat Kiadó, 1990.
Based on work by