Almási Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Almási Miklós (Budapest, 1932. szeptember 26.): esztéta, filozófus, esszéíró, az MTA tagja.

1954-ben szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) filozófus oklevelet. 1966-ban a filozófiai tudományok kandidátusa, majd 1972-ben doktora lett. 1976 és 1978 között a Színháztudományi Intézet igazgatója volt (1962-től volt az Intézet munkatársa), 1978 és 1997 között az ELTE Esztétika tanszékvezető egyetemi tanára. A Kritika című folyóirat szerkesztője (1967–1978), a Magyar Filozófiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. 1987-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1993-tól rendes tagja.

[szerkesztés] Kitüntetései

• József Attila-díj (1967), (1977)
• Széchenyi-díj (2004)

[szerkesztés] Művei

• A modern dráma útjain (1962),
• Maszk és tükör (1966)
• A drámafejlődés útjai (1969)
• A látszat valósága (Budapest, 1971)
• Kényszerpályán (1977)
• Az értelem kalandjai (1981)
• Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? Csehov drámai világa. (esszé, Budapest, 1985)
• A hiányjel mosolya (1986)
• Anti-esztétika. Séták a művészetfilozófiák labirintusában. (1992)
• Napóra a Times Square-en. A pénz forradalma. (Budapest, 1995)
• Üveggolyók – Az ezredvég globális játszmái (1998)
• Korszellemv@dászat (2002)