Apollónius-regény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Apollónius-regény, kb. a Kr. u. V. században keletkezett anonim regény. Valószínű, hogy egy III. századi, görög nyelvű pogány regény későbbi átdolgozása. Elegyíti a verset és a prózát, így legjobban Petronius műveivel rokonítható, de később keresztény szellemben dolgozták át. A műben egy jelentéktelen szerelmi történet fűződik össze számtalan kalanddal főhősei kalózok és gonosztevők, megtalálható a gyermekkitétel és a végén a csodálatos felismerés motívuma is. A középkor kedvelt olvasmánya volt, a X. században, Tegernsee-ben születik meg a regény első középkori átdolgozása, a Gesta Apollonii. Bekerült a középkor híres tanító gyűjteményébe, a Gesta Romanorumba is. Ennek ismeretlen szerzőtől származó magyar fordítása először 1591-ben jelent meg Kolozsváron, „Szép krónika, miben az Apollonius királyfi egy mesének megfejtéséért elbújdosván, az tengereken mindeneket elvesztvén..." címmel. A történetet „Pericles" című drámájában William Shakespeare is feldolgozta.

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon