Aquitániai Eleonóra

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A XII. században ritka volt a határozott elvekkel rendelkező, művelt és igényes királynő. A középkor azon kevés nőalakjainak egyike, akinek jelentős szerepe volt kora kulturális és politikai életében. Autonóm személyiségként viselkedett, még szentföldi zarándoklaton is részt vett.

[szerkesztés] Család

[szerkesztés] Apja

Apja, X. Vilmos, Aquitánia hercege, valamint Poitiers és Saintogne grófja Nyugat-Európa egyik leghatalmasabb és leggazdagabb nagyura volt. 1137-ben tárgyalásokat folytatott VI. Lajos francia királlyal leánya és a trónörökös házasságkötéséről.

[szerkesztés] VII. Lajos

VII. Lajos és Eleonóra esküvőjét 1137 júliusában, Bordeaux-ban tartották.Ezután Poitiersben Aquitánia hercegévé és hercegnőjévé avatták a fiatal párt, akik ekkor kapták a hírt, hogy VI. Lajos elhunyt. Így Eleonórát még ezév karácsonyán ünnepélyesen Franciaország királynéjává koronázták. VII. Lajos a feljegyzések szerint rajongva szerette feleségét, s igyekezett mindenben a kedvére tenni. Viszont az ifjú királynőnek már kezdettől fogva nem sok öröme telt a nála csupán egy évvel idősebb, még szinte gyermek férjében. Annál is inkább, mivel Lajos mély vallásosságában erősen hajlott az önsanyargatásra, és sok tekintetben szinte kolostori életet élt udvarával együtt. Az aquitániai hercegnő nem ilyen életmódhoz volt szokva, hanem fényűzéshez, zenés-táncos ünnepségekhez, ragyogó ruhákhoz és drága ékszerekhez.

[szerkesztés] Gyermekei

A királyné első terhességénél egy baleset miatt elvetélt, és hosszú ideig nem esett teherbe. Amikor pedig végre áldott állapotba került, rendre lányoknak adott életet. Emiatt valószínűleg nehezteltek rá a király és a főurak is, mivel a fiú örökös hiánya trónviszályokkal, esetleg külső támadásokkal sújthatta a királyságot.Eleonórának még akkor is lelki megrázkódtatást jelentett, hogy nem tud kötelességének eleget tenni, ha ő maga nem is tehet a dologról. Ebből is világosan kitűnik, hogy ebben az időben a nőknek csak a házasság útján történő politikai érdekérvényesítésben és a gyerekszülésben volt jelentős szerepük.