Bányai István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bányai István (felsőbányai) (Erdőhorváti, 1711 – Erdőhorváti. 1767. május 25.) tanár
[szerkesztés] Élete
Tanult Sárospatakon, hol a felsőbb tudományok hallgatói sorába 1727. október 23-án lett beiktatva; német nyelvet Pozsonyba ment tanulni; visszatérvén Sárospatakra 1736-ban a szónoklat tanítója lett; innen 1740 elején az amszterdami (március 4.) s a leydeni egyetemre ment. Hazatérte után 1743-ban a szónoklat és történelem tanára lett Sárospatakon; székfoglaló beszédet mondott 1744. február 7-én De libertate artium humaniorum nutrice czímmel; még azon év juliusában a természeti jog tanítása is tisztévé tétetett. 1767. február 23-án kilépett hivatalából és Erdő-Horvátiba vonult vissza.
[szerkesztés] Művei
- Gileadi balsamom a döghalál ellen. Lampe Fridrik Adolf után németből ford. Franekera. 1741.
- Dissertatio prima ad vaticinia Danielis de capite aureo statuae et prima bestia. U. ott, 1742.
- Supremum pietatis munus. Kolozsvár. 1748. (Magyar halotti beszéd Szathmári Paksi Mihály felett 1744. jun. 16.)
Kéziratban maradtak: Historia universalis, Jus naturae et gentium, Quaestiones juris naturalis és több nevezetes férfiú felett magyarul tartott halotti beszéde.
Albuma, melybe barátai s tisztelői írtak emléksorokat, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van.
Based on work by