Bártfay László
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bártfay László (Felsővadász, 1797. május 6. – Pest, 1858. május 12.) ügyvéd, Károlyi György titkára és központi ügyésze.
[szerkesztés] Élete
Iskoláit 1815-ben Kassán végezvén, 1817-ben Pestre jött királyi táblai jegyzőnek és szabad idejét Schwartner heraldikai leckéinek hallgatására fordította, melyeket rendbeszedve s bővítve, magyar nyelven szándékozott kiadni. 1819-ben a gróf Károlyi-ház titoknoka lett. Ez évben ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal. 1822-ben Kazinczy Ferenccel kezdett levelezni, kit Széphalmon meg is látogatott. 1823-ban ügyvédnek esküdött fel. A következő években Kölcsey Ferenccel, Bajza Józseffel, Toldy Ferenccel, Helmeczy Mihállyal, Virág Benedekkel, Vörösmarty Mihállyal és Zádor Györggyel barátságra lépvén, háza mindinkább gyülpontjává vált a szépirodalom idősebb és ifjabb művelőinek. 1831. február 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta; 1832. november 15-én az igazgatóság pénztári ellenőrré nevezte ki. 1832-ben Csongrád megye megbizásából az országos bizottság munkálatára „in re literaria et educationali" címen terjedelmes véleményt nyújtott be. A Kisfaludy Társaságnak már 1836. november 12-én egyik alapító tagja lett; ellenőrré pedig 1842. január 23-án választották.
[szerkesztés] Munkái
Az irodalommal már fiatal korában foglalkozott. Munkálatai: utazási leírások, regény- és színműfordítások, egy pár vígjáték, novella (Királyi fény és kegyelmesség), versek, mikből egy-kettő a Kisfaludy Károly Aurorájába (1822–24) vétettek fel és holmi apróság a Tudományos Gyűjteményben. Vándorfy és Labancz Lipót név alatt polemizált az Athenaeumban (1841. 61–73. sz.). A Vasárnapi Újság (1870. 2. sz.) közölte levelét, melyet Kölcseyhez írt Kossuth elfogatásáról; a Fővárosi Lapok (1877. 12. 65–67. sz.) naplójából a Wesselényi Miklós bezáratása című részletet.
Legnevezetesebb munkája azonban kéziratban maradt naplója, melyet (1838. január 1-jétől 1841. december 2-ig) az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őriz.
Based on work by