Balázs Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező. A 20. századi magyar kultúra egyik fontos egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György).

Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, a Fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), Cinka Panna (Kodály Zoltán), valamint A Valahol Európában című film (Radványi Géza).

Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.

A magyaron kívül a német és az orosz (szovjet) kultúra is – mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. „Elméleti műveinek egy részét németül írja, ezek eljutnak mindenhová, és hamarosan nagy tudományos és művészeti feltűnést keltenek. Ma már világszerte úgy veszik tudomásul, hogy Balázs Béla a filmesztétika történetének egyik legfőbb alakja, semmivel sem kisebb jelensége a magyar esztétikai irodalomnak, mint a maga területein Lukács György.” – írja róla a Hegedűs Géza.

Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.

[szerkesztés] Életpálya

Születése után hat évvel családja Lőcsére költözött. Apja, Bauer Simon gimnáziumi tanár halála után anyjával visszaköltozik Szegedre.
1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa.
1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra megy. A berlini egyetemen Simmel filozófia előadásai látogatja. Megírja első könyvét, a Halálesztétiká-t.

Költői pályája a Holnap Antológiában közölt verseivel indul (1908). A Nyugatban publikál. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerez ismertséget. 1909-ben bemutatják első színpadi művét (Doktor Szélpál Margit). 1911-12-ben hosszabb időt tölt külföldön (Itália, Párizs, Berlin); megjelennek első verseskötetei.

1914-ben önkéntesként kerül a frontra, megsebesül. 1916-ben megjelenik háborús naplója.

1919-ben tagja lesz a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekül. Több német és magyarnyelvű lap munkatársa, több német és magyarnyelvű kötete jelenik meg. Napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikál, ezeket feldolgozva írja és jelenteti meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert.

1926-tól 1930-ig Berlinben él és dolgozik. Piscator és Georg Wilhelm Pabst munkatársa. Megismerkedik Leni Riefenstahllal: a színésznő több filmjének forgatókönyvírója.

Belép a Német Kommunista Pártba. 1930 őszén a szovjet írók meghívására Moszkvába utazik, hogy filmet írjon és rendezzen a Magyar Tanácsköztársaságról. 1932-ben Moszkvában telepedik le, ahol a Filmfőiskola tanára lesz. 1938-tól a moszkvai magyarnyelvű folyóirat Új Hang főmunkatársa.

1945 után hazatér Budapestre, és itt folytatja filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét: vendégtanár Prágában és Rómában. Megjelenik önéletrajzi regénye, az Álmodó Ifjúság. Nagy sikert arat a forgatókönyvéből készült Valahol Európában, Radványi Géza rendezésében.

Bár Kossuth-díjat kap, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érik állítólagos avantgarde szemlélete miatt. Elveszti állásait, nem taníthat a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentetik meg. Csak évtizedekkel halála után kerül életműve - különösen filmesztétikai munkássága - a méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója, erős kihagyásokkal csak 1982-ban jelenik meg. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.