Bartay Endre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bartay Endre (Széplak, 1798 – Mainz, 1856. október 4.) zeneszerző
[szerkesztés] Élete
Előkelő nemesi családból származott; iskoláit végezvén, Budapesten telepedett le s 22 évig a főváros pénztári tisztviselője volt; később hivatalától megválván, 1843-ban a nemzeti színház igazgatóságával lett megbizva s mellékesen zeneszerzéssel foglalkozott. Az 1848. események után több ideig Pozsonyban tartózkodott, hol hangversenyeket rendezett, sőt a Théâtre Lyrique számára baletteket is írt. Ezután Hamburgba költözött, hol egészen a zeneszerzésre adta magát.
[szerkesztés] Művei
1. Magyar Apollo. Pest, 1834. (Zeneelméleti mű, mely e nemben a legelső magyar nyelven.)
2. Művészeti vezér zenemű-mellékletekkel. U. ott, 1846. Két kötet.
Cikkeket írt a Pesti Divatlapba (1845.) és 1830-ban V. Ferdinand király koronázási ünnepélyére egy nagy koronázási misét, melyet Pozsonyban elő is adtak. 1834-ben Eredeti népdalok zongora kísérettel jelentek meg tőle Pesten két füzetben. 1836-ban Aurélia című operát írt, melyet a német színpadon adtak elő. A pesti állandó magyar színház megnyitása után (1837.), abban Csel című első magyar víg operával lépett föl. Az általa tervezett és a nádornak ajánlott Nemzeti Örömemlék című könyvnek zenészeti részét is ő írta. József nádor névünnepére nagy vocal misét és halála emlékére nagy oratóriumot szerzett, mely Pozsonyban 1847-ben alőadatott. Hamburgban tartózkodása alatt irta: A magyarok Nápolyban című operáját.
Based on work by