Benzoxonium-klorid
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Benzoxonium-klorid | |||
|
|
|||
| benzyl-dodecyl-
bis(2-hydroxyethyl)ammonium chloride |
|||
| CAS szám 19379-90-9 |
ATC kód {{{ATC}}} |
||
| INN | benzoxonium chloride |- | Kémiai képlet | C23H42ClNO2 |
| Molekulatömeg | 400.038 | ||
A benzoxonium-klorid erős bakteriosztatikus és baktericid hatású a Gram-pozitív és kisebb mértékben a Gram-negatív kórokozókra. Különösen hatásos a száj- és torokfertőzéseket okozó, valamint a dentális plakkok képződéséért felelős törzsekre.
A benzoxonium-kloridnak fungicid hatása is van, valamint antiviralis tulajdonságokkal rendelkezik a membránnal bíró vírusok, mint pl. az influenza, parainfluenza és herpes simplex vírusokkal szemben. Ez az antiszeptikus, kationos szerkezet nagyfokú felületi aktivitással rendelkezik, ami erős penetrációt tesz lehetővé a környező szövetekbe.
[szerkesztés] Farmakokinetikai tulajdonságok
A benzoxonium-klorid szisztémásan gyakorlatilag nem szívódik fel. Emberben a vizelettel kis mértékben ürül (24 óra alatt a bevitt dózis kb. 1%-a). Plazmaszintje alig mérhető.
Állatkísérletek során a per os alkalmazott gyógyszer kb. 95%-a kiürül a széklettel. Szövetekben kumuláció nem volt megfigyelhető.
[szerkesztés] Készítmények
Mebucain (Novartis)
 |
Ez az orvostudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by