Bizánci Leóntiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bizánci Leóntiosz (485–543?) ókeresztény író

A 6. század egyik legkiemelkedőbb teológusa volt. Életéről keveset tudunk. Valószínűleg Konstantinápolyban született és Palesztinában lett szerzetessé. Minden bizonnyal részt vett az órigenészi vitákban is. Jól ismerte az arisztotelészi logikát és az újplatonista tanokat. Sikerrel küzdött a monofizitizmus ellen is, írásaiban a khalkedóni dogma védelmezője volt. 543–544-ben írhatta „Libri III adversus Nestorianus et Eutychianos” (Au eutükhiánusok és a nesztoriánusok ellen) című munkáját, amelyben cáfolta I. Justinianus ediktumát, amelyben a császár elítélt egyes órigenista tételeket. Bemutatta Nesztoriosz és Eutükhész tanítását, és bebizonyította, hogy a két ellentétes tan ehyformán hamis geltevéseken alapszik. A munka második részében egy ortodox khalkedoniánus teológus és egy szélsőséges monofizita vitáját írja le, a harmadik a nesztoriánusok tévedéseit cáfolja. Elsősorban azokkal a tételekkel foglalkozott, amelyeket Mopszuesztiai Theodórosznak tilajdonított. A munkát segítségül szánta barátjának, Theodórosz Aszkidasznak a szélsőséges minifiziták és Mopszuesztiai Theodórosz ellen. Az iratot viszonylag hamar készíthette el, mivel Justinianus ediktuma 543 februárjában már ismert volt. Az iratnak csak latin fordítása maradt fenn. Később kiegészítéseket fűzött a könyvhöz „Epilüszisz” címmel, ebben a munkáját ért támadások ellen védekezett.

Két rövidebb írást szentelt a monofizita érvek cáfolatának: „Solutio argumentorum Severi” (Szeverosz ellen); „Triginta capita adversus Severum” (Harminc fejezet Szeverosz ellen). Nem bizonyított, hogy az ő munkája az „Adversus fraudes apollinaristarum” (Az apollinaristák hazugságai ellen) című iratnak.

A monofiziták tanításai szerint a természet csakis saját valóságában létezhet, következésképp ha Krisztusban két természetet kell feltételezni, akkor azzal két személyt is feltételezni kell. Mivel ez nyilvánvalóan lehetetlenség, ezért Krisztusnak csupán egyetlen természete lehet. Leóntiosz ezzel szemben azt bizonyította, hogy Krisztusban lehetett két természet, Krisztus emberi természete szerinte önmagában véve nem önálló valóság, még akkor sem, ha egyedi, individuális, mert az önálló valóság fogalma az egyediségen túl az önálló létezést is megköveteli.

[szerkesztés] Források

Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)