Bocsor István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bocsor István

Bocsor István (Enying, 1807. október 19. – Pápa, 1885. június 3.) pápai református főiskolai tanár, királyi tanácsos

[szerkesztés] Élete

Atyja Bocsor Péter földmivelő gazda volt; gymnasiumi s felsőbb tanulmányait (teológiát és jogot) 1819-ben Pápán kezdte s ott végezte 1832-ben; miközben 1830–1831-ben a költészeti osztály segédtanárává, majd az iskola seniorává tették. 1835-ben a dunántúli református egyházkerület rendes tanárrá választotta; ekkor külföldre ment az ottani egyetemek látogatására, s 1837. augusztus 5. indult hazafelé Berlinből, hol leghuzamosabb ideig tartózkodott és még azon évben foglalta el székét a pápai collegiumban, hol a magyar közjogot és történelmet tanította. 1845-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1848-ban az enyingi választó kerület részéről képviselőül küldetett a pesti nemzetgyűlésre, de már 1849. januárban visszatért családjához. Ezentúl állásának és az irodalomnak élt. 1874-ben a pápai református jogakadémiánál a birói vizsgák elnökévé választatott.

[szerkesztés] Munkái

1. Halotti versek, melyeket néhai nagytiszt. Márton István utolsó tisztességtételére készített. 1831-ben. Veszprém.

2. Rövid franczia nyelvtudomány, gyakorlati példákkal. Pápa, 1839–40. Két kötet. (B. I jegyekkel.)

3. Latin nyelvtan lépcsőnkénti gyakorlatokkal. 1 folyamat. U. ott, 1839. (2. kiadás U. ott, 1841. 3. kiad. U. ott, 1846. 4. kiad. Pest, 1853. 5. kiad. U. ott, 1876. 2. folyamat. Pápa, 1841. 2. kiad. U. ott, 1845. 3. k. U. ott, 1876. 3. folyamat. U. ott, 1843. 2. k. U. ott, 1849. 3. kiad. U. ott, 1876.)

4. Számvetési kézikönyv. U. ott, 1843. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 547. l. Ellenbirálat. 1844. 33. l.)

5. Birálatok a Pesten felállítandó prot. főiskola tanítási rendszerét tárgyazó jutalmazott pályamunkák fölött. U. ott, 1845.

6. Olvasókönyv Latin nyelvtana 3. folyamához. U. ott, 1846.

7. Földrajz különös tekintettel a nép- és történettanra. U. ott, 1844–47. Három folyamat.

8. Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre. U. ott, 1861–69. Négy kötet hét füzetben. (Ism. Sürgöny 1861. 296. sz. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1862. M. Sajtó 1862. 114. 126. 127. sz. Sárospataki Füzetek 1863. Századok 1870.)

A dunántúli ref. egyházkerület megbizásából a Halotti énekek cz. énekes könyvet hangjegyekkel ő látta el, mely 1841-től fogva közhasználatban van 21 kiadást ért.

Kéziratban van mintegy 60 ivre terjedő Világtörténete, Statisztikája (40 iv), Magyar nyelvtana, Énektana, Nevelés- és oktatástana s számos birálata sat. Mint költészettanár irt magyar vers- és költészettörténetet, mely 1831-ben nagy figyelmet keltett.

Költeményei jelentek meg a bécsi Sokfélében (1831–32.). Politikai s polemikus czikkeket irt a Társalkodóba, Athenaeumba, (Figyelmet keltettek hirlapi bölcseleti vitái Hetényi Jánossal, melyeket Erdélyi János is kiemel bölcs. történetében. B. Hegel álláspontját védte), győri Hazánkba (1848. 221–223. sz.), Magyar Sajtóba (1861–62.); a pápai casino 50 éves történetét irta a Casino (1885) Névkönyvébe.